Őszintén? 2013 az egyik legjobb filmév volt az utóbbi évtizedben. Most először fordult elő, hogy annyi megragadó alkotáshoz volt szerencsém, hogy még bizony a toplistámra se fért fel minden arra érdemes jelölt. A sok-sok elszúrt blockbustert mellőzve most próbáltam csak azokra a filmekre összpontosítani, melyekről már jó messziről is sejthető, hogy nem csak lehúzás céljából készültek. Ezért is volt, hogy idén 16-szor látogattam el a moziba, ám abból bő tíz olyan alkotás volt, melyet bármikor szívesen újranéznék, és pusztán 1 film volt, ami az 'irtózatosan szar' kategóriát súrtolta (A Good Day to Die Hard). Otthon-nézősen is többnyire a jobb filmekhez volt szerencsém, és a listát olvasva ti is észrevehetetitek, hogy ez alkalommal a gengszterfilmek domináltak. Idén kedveltem meg olyannyira a témát, hogy a műfajba tartozó darabokat szőröstől bőröstül be akartam falni. A vígjátékokból csekély számúval találkoztam idén, rajz vagy animációs filmhez meg egyáltalán nem volt szerencsém. Az év két nagy felfedezettje számomra Kevin Spacey és Leonardo DiCaprio volt. Előbbit sok-sok klasszikus alkotásban láttam remekelni, míg utóbbi színtisztán zseniális alakítást nyújtott az év legjobb filmjeiben. Csapjunk is a lovak közé, itt láthatjátok az általam megtekintett filmek listáját (111 darab), valamint az éves filmtoplistámat, és az általános sorozat toplistámat is. Útmutató: (Moziban látott, idei filmek) (Otthon látott, idei filmek) (Újranézett filmek) (Először látott filmek)
10. Spring Breakers Az év általam legkedveltebb művészfilmje, mely épp csak lenyomta az "Only God Forgives" című, szintén ez évben debütáló alkotást. A történet pofonegyszerű, ám megvalósításilag egyenesen lenyűgöző. A zene és a látvány együttes hatása olyan atmoszférát ad a filmnek, melytől egyszerre leszünk a szórakozás tetőfokán és kezdünk el lélektani kérdéseket boncolgatni. Szomorú dráma a mai tinédzserek világáról, egy vígjáték köntösébe öltve. 9. Pain and Gain A rendező, akinek nevéhez idióta óriásrobotok küzdelme fűződik, le tett valami páratlant idén az asztalra. Eleinte féltem, mit kezd egy szteroidozó férfibanda igaz történetével, ám amint elkezdődött a film, rájöttem hogy Michalel Bay tud gengszterfilmet rendezni, ha akar. Bár nem a megszokott, annál inkább szórakoztató, és bátran nevezhetne az év vígjátéka kategóriába is, hiszen könnyesre röhögtem magam a két óra alatt. 8. Warm Bodies Én egyszerűen imádtam ezt a filmet. Megmutatták, hogy lehet egy zombi és lány között igaz szerelem, anélkül, hogy túl komolyan vennék magukat és az erőltetett kategóriába mennének át. Ez nem a megszokott Twilight sémára épül, és olyan kegyetlenül vicces pillanatokat és romantikus zombi-sztorit kapunk a végére, hogy sokáig szívünkbe zárhatjuk a filmet. 7. The Hunger Games - Catching Fire Ez a film azon érdekes esetek egyike, amikor a második rész százszorosan rákontráz az elsőre, és végezetül egy olyan erős alkotást kapunk, melyet szívem szerint már beírnék a filmtörténelem trilógiái közé. A Futótűz jó értelemben feszes, és annak ellenére hogy utópia, kegyetlenül valósághű és szókimondó. A dráma a lehető legjobban van a képernyőre vitelezve, az alakítások erősek, és azon kaptam magam, hogy tátott szájjal követtem a vásznon zajló eseményeket. 6. Now You See Me A leírás és az előzetes után nem sokat vártam ettől a filmtől, annál inkább is lepődtem meg, mikor megtekintettem. A színészek könnyedén és remekül elviszik a történetet, és hangulatilag úgy éreztem magam, mintha én is a show része lennék. A trükköktől kezdve a fordulatos leleplezésig és csattanókig végig eszméletlen jó tud maradni. 5. The Family Az igen furcsa magyar címmel rendelkező "Vérmesék" bebizonyítja, hogy egy egyszerű alapötletből is ki lehet hozni egy olyan filmet, mely hosszú időre a székhez bilincsel és jobban szórakoztat mint bármely vígjáték. Hangsúlyoznám, gengszterfilmről beszélünk. Bár a film francia, műfajában sok amerikai társát kenterbe is veri, összetettsége és sírva röhögésre késztetése révén. 4. Stand Up Guys Ez a film azért került idei toplistám ilyen előkelő helyére, mert egyrészt belekötni nehezen tudnék, másrészt, az egész alkotás kiváló megemlékezése lehetne Al Pacino, az évtizedek folyamán vászonra vitt, gengszter karakterének. Ez a film művészi... attól függetlenül hogy egy ici-picit gengszterfilm is, a hangsúly itt nem azon van, hanem egy sokkal nagyobb, morális kérdésen. A hangulat az első pillanattól kezdve rabul ejtett, és többet nem is tudom ragozni. Imádtam. 3. The Great Gatsby Őszintén? A film leírása és előzetese után állapítottam meg, hogy engem ez a mű teljességgel hidegen hagy. Egyszerűen egyikben sem volt olyan elem, amely miatt kötelezőnek éreztem volna e film megtekintését. Viszont mennyire jól tettem, hogy mégis elmentem rá. A Gatsby 2013 egyik legjobb alkotása, mind művészileg, mind alakításilag, mind megvalósításilag. Az idő csak repül megtekintés közben, és a romantikus-rejtélyes történetből a lehető legtöbbet sikerült kihozniuk, páratlan eredménnyel. Belekötni is alig tudnék. 2. Django Unchained Quentin Tarantino-nak sikerült élete eddigi egyik legjobb filmjét összehoznia. A Django elszabadul kellően véres és szórakoztató, ám ettől eltekintve is komoly. Ugyanezt a rendező úr a Becstelen Brigantik-nál érte el, ám őszintén szólva, ez még arra is rákontráz egy lapáttal. A karakterek kiválóak, a hangulat magával ragadó, Jamie Foxx, Christopf Waltz és Leonardo DiCaprio meg csak úgy sziporkáznak a főbb szerepekben. 1. The Wolf of Wall Street Tökéletesség jellemzi ezt a filmet, olyan szinten, hogy véleményem szerint 2013 legjobbjává tette ezt. A hangulat olyan, akár a Sebhelyesarcú és a Project X gyermeke, a történet pedig lazán utoléri a filmkészítés fénykorában, a 80'-as években készült darabokat is. A maratoni hosszúság ellenére is rövidnek tűnik, és úgy éreztem minden jelenetnek helye van a filmben, nem érte volna meg egyiktől sem megszabadulni, a játékidő csökkentése érdekében. Leonardo DiCapiro pedig zseniális. Az év legnagyobb felfedezettje számomra, főleg hogy a három idei kedvencemben is átlagon felüli alakítást nyújtott. A teljesítményével, és Martin Scorsese zseniális rendezésével vegyítve pedig úgy robbant ez a film, hogy remélem a filmtörténelembe is beleégette magát. 10. Dexter
A Dexter siralmassá válását mi sem szemléltetné jobban, minthogy a tavalyi évben a sorozat még a toplistám negyedik helyén állt, szinte a dobogóra is felkerülve. Mivel elfeledve azért nincs a kifejezetten remek első hat évad, ezért a Dexter mégis felkerülhetett az idei év toplistájára. Szerencséjére, mivel az utolsó évad annyi dühöt és felbaszást váltott ki belőlem, hogy legszívesebben szembeköptem volna az íróstábot. A lezárás meg kábé meggyalázza azt a sok-sok erőfeszítést és jobbnál jobb epizódot, melyet az első évadok alatt kaptunk. 9. The Office Az Office a legjobb sitcom amit valaha láttam. Sírvaröhögős, részben folytatásos, mélyen kidolgozott karakterekkel, változatossággal és ki-nem-fulladással. Kilenc évadnyi nevetés, és őszintén mondom, egy percre sem lehetett megunni. Bár a sorozatnak többnyire utálói és imádói vannak, én bátran kijelentem, hogy az utóbbi kategóriába tartozom, mert a sok-sok ma is futó sitcom csak silány másolata a többinek, ellentétben az Office-al, ami végig eredeti bírt magadni, és olyan erős lezáró-évadot hozott össze, melyet a legjobb sorozatok is megirigyelnének. 8. The Shield Hogy miben rejlik a sorozat fantasztikussága? Abban, hogy a hét évad remekül fel van építve. Mindennek és mindenkinek konkrét helye és célja van a sztoriban, beleértve a gondosan kiválogatott vendégszereplőket is. A karakterek egytől egyig eltaláltak, és mindenkinek megvan a saját kis története, világa, ami egyedivé teszi. A csattanók lehengerlőek tudnak lenni, és ha ti még nem láttatok reális brutalitást a tévében, itt bőven kaphattok belőle. Nincs itt cenzúra, sem visszafogottság... a valóságban is létezik magas szintű erőszak, és a készítők ezt kiválóan a vászonra tudják álmodni, túlzások nélkül. (Teljes kritikám) 7. Homeland A Lost óta ritkán láttam ilyen jól kivitelezett karakterdrámát, mint amilyen a Homeland-ben van. Brody és Carrie két roppant összetett és zseniális karakter, akik könnyedén elviszik a hátukon a sorozatot. Az alapötlet fantasztikus, és a három év alatt kihozták belőle a legtöbbet, amit csak lehet. Kedvencem a második évad volt, de a gyengén induló harmadik évad második fele is már hozta a jól megszokott Homeland minőséget. Az évadzáró akár sorozatzáró is lehetne, sőt, nem is bánnám, mert úgy lenne kerek egész a történet. Kíváncsian (és csöppet félve) várom, mit akarnak még kihozni a Homeland-ből. 6. The Killing Az első két évad magasra tette a mércét, ám a harmadik még arra is rákontrázott megrázó történetvezetésével. A két főszereplő még mindig tökéletes választás, a nyomozás meg kiválóan áthozta a mocskot, amivel a való életben is szembesülnénk a helyzetben. Mert a Killing nem nyújt egyebet, mint tömény realizmust, egy olyan hangulat kíséretében, melyet nem versz ki egyhamar a fejedből, ha megnézed. Várom a mindent lezáró, negyedik szezont. 5. 24 Bátran kijelenthetem, hogy nincs még egy olyan sorozat, amilyen a 24 volt. Olyan sincs, melynek 192 órájának minden percét megérte megnézni. Miután ledaráltam az első évadot, rögtön jött a többi nap is, ami egyfajta 24-függőséget alakított ki bennem. Nem véletlen, mivel a stílusa, az atomoszférája és a páratlan történetvezetése még azokat is a sorozat darálására ösztökélné, akik előtte csak B-kategóriás szappanoperákat követtek, esti idősávban. (Teljes kritikám) 4. Fringe A Fringe tökéletes és egyre csak javuló és javuló első három évaddal örvendeztetett meg minket, székhezbilincselő rejtélyekkel és fergereges karakterekkel. A csattanókról nem is beszélve, amik ugyebár nagy szerepet játszottak a sorozat fő szálának beinditásában. Bár a negyedik évad olyan lett amilyen, az ötödik évadban visszatért a sci-fi zsenialitás határát nem ismerő sorozat, és egy odabaszós-csattanós fináléval örvendeztetett meg minket. Bár ott azért még mindig volt színvonal-ingadozás, ettől függetlenül bátran a negyedik legjobb szériának tekintem. 3. Prison Break 2005-ben indult el egyik kedvenc sorozatom, a Lost. Aztán egy napon jött Michael Scofield, fegyverét nyugodtan elővette egy bankban, és várta hogy elkapják. Így keződött a Prison Break, amit több mint két éve fejeztem be, de azt elmondanám, hogy sosem csalódtam benne. A zsenialitás egyik legmasabb pontján trónol ez a széria, és egyhamar nem is fogják elvenni tőle a díszes harmadik helyét. 2. Lost Hmmm.... a Lost. Már annyiszor megtehettem volna, hogy kifejtem róla a véleményem, de valahogy sosem szántam rá magam. Ennek oka, hogy a Lost tökéletes minden ponton. A tíz pontos sorozat, ha úgy tetszik, ami akár tizenegyet is bőven megérdemelne. Egyszerre tudnék pár mondatot összeszedni róla kritikaként, és egyszerre tudnék róla több száz oldalt áradozni. 1. Breaking Bad Szenzációs, hogy minden egyes elem, minden egyes mozzanat a helyén van, és végeredményképp egy olyan megrázó, elgondolkoztató és végtelenül kreatív bukástörténetet kapunk, hogy az utolsó jelenet Baby Blue dala után fél órán keresztül csak a sötét képernyőt bámulhatjuk, elszorult torokkal és hang nélkül. Ennyire még tényleg semmi nem baszott oda. A Breaking Bad-et mindenkinek ajánlom. Azok is élvezni fogják, akik még nem tudják mi a jó sorozat, és azok is, akik profibbnál profibb filmeken nőttek fel. Ez a kedvenc filmem (a Sebhelyesarcú) modern megfelelője, és a Lost méltó utódja. A kritizálást és dícsőítést már sok-sok kritikus társ megtette ezidáig, és sok újat nem tudok én se hozzátenni. Maradjon hát az egy szó, mely leírja az egészet: Tökéletes.
0 Comments
Leave a Reply. |
Erről a blogról...
Mint ahogy azt ránézésre meg lehet állapítani, blogunk elsősorban sorozat és filmkritikákkal foglalkozik. Minden előfordulhat ami aktuális vagy akár klasszikus, a mű akkor is szókimondóan és nyersen lesz elemezve, rávilágítva a jó és rossz tulajdonságaira... |