A legnagyobb kritika, amit a Marvel filmek kapcsán említhetünk, hogy szinte egytől egyig ugyanarra a kaptafára készülnek. Válasszunk egyet találomra az utóbbi 7 év legsikeresebb franchise-ából, és vegyük át magunkban újra. A szimpatikus szuperhős hatalmával együtt egy bántóan kidolgozatlan karakterű ellenségre is szert tesz. Bár a film vége előtt 10 perccel muszáj némi tragikus hangnemet is beleszőni, elmondhatjuk, hogy a további 2 óra vidám, laza hangulatban telik el. Mint egy akciókomédia, csak éppen gigászi hosszúságú CGI harcjelenettel a végén, amiből mindig happy end kerekedik ki. Nem unod már, hogy ezek a mozik szinte ugyanolyannak tűnnek? Ha igen, akkor a Jessica Jones-t pont neked találták ki! A változatosság most érkezett meg a Marvel univerzumba.
Jessica Jones (Krysten Ritter) felhagyott a szuperhősködéssel, és visszavonultan, magánnyomozó irodát üzemeltetve tengeti az életét. Bár múltja borzalmas emlékeit nagy nehézségek árán sikerült legyőznie, azok okozója, Kilgrave (David Tennant) ismét felbukkan környezetében. A filmstúdiónak nem ez az első próbálkozása a sorozatok terén. Tavasszal elsöprő sikert aratott ugyanis a Daredevil, melyet szintén a Netflix-szel közösen alkottak meg. Akinek az tetszett, valószínű ezt is imádni fogja, hiszen maradt a komolyabb hangvétel és a célcsoportot sem a tinédzserek szintjére lőtték be. A Jessica Jones nem szimplán jobb a Daredevil-nél, de állítom a legsötétebb, legkomorabb idei évadok egyike. Aki szuperhős-történetre vágyik, hamar felejtse el a sorozatot, ugyanis itt a hangsúly egyáltalán nem a képességeken van. Sokkal inkább egy pszichológia thriller ez, ezért is lenyűgöző, mint Marvel-alkotás. A Melissa Rosenberg által rendezett széria az eddigiektől eltérő komolysággal viszonyul a már felállított univerzumhoz. Természetfölötti elemek ide vagy oda, sokkal emberibb, realisztikusabb történetet kapunk a vártnál. Nem bagatellizál el olyan témákat, mint a gyilkosság, a poszt traumatikus stressz, vagy a nemi erőszak, és nem köntörfalaz. A téma valós nyersségét festi a képernyőre, bárminemű szépítés mellőzésével. Jessica Jones antihős karaktere összetettebb, mint a Bosszúállóké együttvéve, és már a Breaking Bad-ből ismert Krysten Ritter kiválóan eltalálta figuráját. A fő és egyetlen antagonista, Kilgrave pedig a Marvel univerzum legjobb gonosz karakterét testesíti meg. Bár keveset van a képernyőn, jelenlétét feszült hangulat követi, köszönhetően önző, nárcisztikus pszichopata mivoltának. Ő azért is egy egyedülálló gonosz, mert mindig a pillanatnyi hangulata alapján hoz döntéseket, és így teljességgel kiszámíthatatlan megjósolni következő lépéseit. A sorozat mellesleg vizuálisan gyönyörű. A beállítások olyan hatást váltanak ki a nézőből, mintha egy évtizedekkel ezelőtti film-noirt néznénk. A sötét tónusú színek, többek között a lila és a fekete különleges látványt kölcsönöznek a jeleneteknek. A zene ugyan nincsen erősen jelen, ám amikor mégis, a nyomasztó hatás nem marad el. A Jessica Jones-t elfogulatlanul ajánlom mindenki számára, aki eddig követte a Marvel univerzumot, de most valami különlegesebbre vágyik. Melissa Rosenberg talán most alkotta meg a franchise legékesebb darabját.
1 Comment
Matty vagyok Chicago-ból, és itt vagyok ezen az oldalon, hogy köszönetet mondj Dr.Akpada-nak a jó munkához, amit a kapcsolatom visszaállítása során tett. Magam és a szeretőnk vitát okozott, ami a felbomláshoz vezetett. De Dr.Akpada segítségével 48 órán belül visszaszerezhettem, ezért a Dr.Akpada kapcsolatfelvételi adatait erre az oldalra bocsátom azoknak, akiknek segítségre van szüksége ahhoz, hogy e-mailen keresztül kapcsolatba léphessenek: ([email protected])
Reply
Leave a Reply. |
Erről a blogról...
Mint ahogy azt ránézésre meg lehet állapítani, blogunk elsősorban sorozat és filmkritikákkal foglalkozik. Minden előfordulhat ami aktuális vagy akár klasszikus, a mű akkor is szókimondóan és nyersen lesz elemezve, rávilágítva a jó és rossz tulajdonságaira... |