Ismét eltelt egy újabb év, így hát ismét szemezgetünk az év legjobb filmjeivel és sorozataival. Míg a 2017-es év mozi szempontból kifejezetten erős volt, és hónapról hónapra jobbnál jobb alkotásokat kaptunk, sajnos 2018 nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Persze jó filmek most is akadtak, ám igazán kirívónak mindössze párat lehet közülük nevezni. Ez alkalommal 68 filmet tekintettem meg, ami újabb negatív csúcsot döntött (2016-ban 89, 2017-ben 94 db, de régebben volt, hogy szinte a 200-at súrolta). Ezek közül 35 film jelent meg idén, melyből 13-at moziban sikerült megtekintenem. 2018-ban (és már az utóbbi 3-4 évben is) tudatosan kerültem a trailerük alapján gyanúsan rossznak tűnő filmeket, így sikerült kevés fájóan buta alkotást kifognom. Összesen a Cloverfield Paradox és a Downsizing jut eszembe, melyek mélységesen öncélúra, értelmetlenre és butára sikeredtek, különböző műfajok ide vagy oda. Utóbbiban ráadásul sok potenciál volt arra, hogy az év egyik legjobbja legyen, de totális abszurditásba fulladt. A tovább mögött ott figyel a szokásos lista pontszámokkal, majd a kedvenc 2018-es filmjeim és sorozataim top 12-es listája. Jó szórakozást! Twitteren minden egyes idén megtekintett filmről elérhető pár mondatos véleményem! Útmutató: (Moziban látott, idei filmek) (Otthon látott, idei filmek) (Újranézett filmek) (Először látott filmek)
12. Vörös veréb (Red Sparrow) Amit 2017-ben elrontott az Atomic Blonde, 2018-ban azt javította ki a Vörös Veréb, melyet egy végtelenül csavaros, ügyesen megírt filmként üdvözölhettünk. Francis Lawrence kémmozija nem pusztán egy A-kategóriás színészgárdával büszkélkedhet, hanem egy egészen páratlan “alakítással” is. Budapest nem kevesebb, mint 3 gyönyörű nagyvárost “játszott el” a filmben, beleértve saját magát, valamint Bécset és Moszkvát is. 11. Mission: Impossible – Utóhatás (Mission: Impossible – Fallout) Ha ki kellene emelnünk Hollywood jelenlegi legjobb párosát, egyértelműen Christopher McQuarrie rendező és Tom Cruise kettősét mondanánk. Közös munkájuk ismét gyönyörűre sikeredett. A Mission Impossible franchise ötödik etapja nem pusztán a széria legjobbja, de talán az évtized legkiválóbb akciófilmjei között is helyet adnánk neki. A Fallout egy pillanatra sem hagyja a nézőit unatkozni, Cruise pedig mindent megtesz azért, hogy szakmájának legbevállalósabb színészeként tartsák őt számon. A színész 7600 méter magasból végzett el egy életveszélyes HALO-ugrást, hegyek között kergetőzött egy helikopterrel (melyet természetesen saját maga vezetett), valamint tetőről tetőre átugorva még a lábát is alaposan eltörte. Kaszkadőrre nincs is szükség, az efféle áldozatos munka előtt pedig csak emelni tudjuk kalapunk. 10. Csuklyások (BlacKkKlansman) Az 1970-es évek hangulatát mesterien idéző BlacKkKlansman már a történetével is kilóra megvett minket, mindehhez pedig Spike Lee utánozhatatlan stílusa párosult, mely az év egyik legszórakoztatóbb filmjét eredményezte. A Csuklyások működik bűnügyi filmként, vígjátékként, valamint drámaként is kifejezetten erős. Az operatőri munka és a zenék kimagaslóak, vegyes érzéseink maximum a mű utolsó öt percével kapcsolatban lehetnek. Az utolsó jelenetsor használata ugyan érthető, mégis belevitt némi öncélúságot egy olyan filmbe, mely egyébként joggal lehet büszke sokoldalúságára. 9. Én, Tonya (I, Tonya) Craig Gillespie rendező tragikomédiája valami egészen egyedit alkotott az igaz történetek műfaján belül, nem véletlen, hogy 2018 legjobb filmjei között is emlegetjük. Az Én, Tonya ha kell, megrázó, ha pedig arra van szükség, szédítően humoros. Margot Robbie bebizonyította, hogy kettőnél több dimenziós karaktereket is kiválóan el tud játszani, mindezt pedig egy olyan filmben, mely tízpercenként kreatívabbnál kreatívabb vizuális megoldásokkal él. 8. Expedíció (Annihilation) Az Expedíciót általában vagy imádta, vagy pedig utálta a közönsége. Mi az előbbiek közé tartozunk. Az Oscar-díjas Natalie Portman főszereplésével elkészült film talán 2018 legkülönlegesebb vizuális élménye is volt egyben, mindez pedig egy végtelenül nyomasztó, fojtogató atmoszférájú történettel lett tálalva. Nem egy hétköznapi alkotás az Annihilation, hiszen ilyen filmet manapság már keresve sem találunk a mozik kínálatában, másrészről pedig visszanyúl a sci-fi horrorok alapjaihoz, ismét megtanít félni az ismeretlentől. 7. The Ballad of Buster Scruggs A Coen-fivérek ez alkalommal a Netflixet választották új alkotásuk házigazdájának. Buster Scruggs balladája egy western-antológiasorozatnak indult, ám mi örülünk, hogy végül nem az lett belőle, filmen ugyanis piszok jól működött a hat egybegyúrt történet. Egyszerre tanmese, morbid vígjáték, elbeszélés és romantikus film a The Ballad of Buster Scruggs, mely elmondhatja magáról, hogy minden sztorija egy teljesen más világ, mégis, van egyfajta gyönyörű íve a történéseknek. Ízig-vérig Coen-alkotás ez, mely nem utolsó sorban vizuálisan is eszméletlenül jól néz ki. 6. Éjszakai játék (Game Night) Nulla elvárással ültünk le az Éjszakai játék elé, hogy pozitívan csalódtunk, az pedig enyhe kifejezés. Ilyen dinamikus, változatos karaktereit maximálisan kihasználó, kiválóan megrendezett vígjátékot már elképesztően régóta vártunk, és persze az sem utolsó szempont, hogy a Game Night kegyetlenül vicces. Nem csak az év, de az utóbbi évek legjobb vígjátékát köszönthetjük John Francis Daley és Jonathan Goldstein rendezésében. 5. Kutyák szigete (Isle of Dogs) Bár a Wes Anderson nevével fémjelzett Kutyák szigete talán nem ér fel a rendező legnépszerűbb, már-már kultikus darabjaihoz (Holdfény királyság, Grand Budapest Hotel), a film egyértelműen életműjének legkülönlegesebb, legkreatívabb darabja. A történet elgondolkoztató, a megvalósítás egyenesen parádés, az ikonikus kamerabeállításokról pedig egy pillanatra sem felejtjük el, melyik rendező alkotását nézzük éppen. Aki imádja Wes Anderson műveit, valószínűleg ezért is rajongani fog. 4. Gringo Egy kegyetlenül eredeti, de még annál is humorosabb gengszterfilm, csavaros történettel és egy brutálisan erős színészgárdával. Mi így láttuk Joel Edgerton színész kaszkadőr tesójának, Nash Edgertonnak bemutatkozó rendezését. Talán a 2018-as toplisták közül egyedül nálunk kapott helyet (ráadásul előkelőt) a Gringo, melyet az év legalulértékeltebb, legméltatlanabbul lehúzott filmjének tartunk. Mi elképesztően jól szórakoztunk. 3. Örökség (Hereditary) Nem egy mindennapi eset, hogy toplistánkba a horror műfaján belül is szemlézni tudjunk, főleg nem dobogós helyre. Az Örökség viszont megcsinálta az elképzelhetetlent, mind kategóriáján belül, mind pedig az év kínálatából az egyik legerősebb mozifilmet hozta el nekünk. Az elsőfilmes Ari Aster megidézte a klasszikus Ördögűzőt. El lehet felejteni a jump scare-eket, az Örökség pontosan az a horror, ami pszichésen borzolja fel a kedélyeket, roppant feszült atmoszférájának segítségével. 2. A világ összes pénze (All the Money in the World) Aggódva figyeltük Ridley Scott legújabb drámájának elkészültét, ugyanis ez volt az a film, melyből a bemutató előtt egy hónappal vágták ki főszereplőjét, Kevin Spacey-t, a személyét övező botránysorozat miatt. Arra is lehetett volna forgatókönyv, hogy a Világ összes pénze ezen bukik el, ám végül nem pusztán elégedetten, de az év egyik legjobb filmélményével gazdagodva jöttünk ki a moziból. Christopher Plummer kiválóan hozza az ízig-vérig fösvény milliárdost, Ridley Scott pedig kisujjból naggyá teszi ezt a közelről sem hétköznapi, igaz történetet. 1. Három óriásplakát Ebbing határában (Three Billboards Outside Ebbing, Missouri) Mit is mondhatnánk, a hét Oscar-díjra jelölt, ebből kettőt be is zsebelő Három óriásplakát Ebbing határában jött, látott, aztán instant klasszikussá vált. Teljes joggal. Martin McDonagh (In Bruges) rendezői stílusát eddig is imádtuk, de most érezzük igazán azt, hogy elért a csúcsra. A Három óriásplakát egy tökéletes dráma, mely csúcsra járatja a fekete humort, káprázatos színészi alakításaival és elképesztően erős hangulatával pedig a 2018-as év legjobb filmjévé emelkedik. Ha akarnánk, se tudnánk belekötni, ez a tíz pontos filmek egyik mintapéldája. 12. Most nevess! / Kidding - Az első évad
Korunk egyik, ha nem a legjobb vígjáték-színésze jó pár év kihagyás után tért vissza a képernyőkre, ám ezúttal nem a mozikat, hanem a televíziókat hódította meg. A sorozat már megjelenése előtt kecsegtető volt, ugyanis a színész azzal a Michel Gondry-val dolgozhatott újra együtt, akivel közösen már elkészítették az évezred egyik legerősebb romantikus vígjátékát, az Egy makulátlan elme örök ragyogását. A Kidding is egy brutálisan erős dramedy, mely 10 epizódon keresztül mutatja be gyászoló főhősének belső vívódásait. Mindezt persze groteszk vígjáték-elemekkel és olyan szürreális snittekkel, melyek hatására még jó sokáig emlegetni fogjuk Mr. Pickes "kalandjait". 11. Waco - A minisorozat A Michael Shannon és Taylor Kitsch által fémjelzett minisorozat hat részben, ezáltal kielégítő töménységgel operálva mutatja be az 1993-ban lezajlott wacói ostrom történetét. A sztori önmagában is tele van érdekesebbnél érdekesebb, megrázó pillanatokkal, ahhoz pedig, hogy ezt az igaz történetet egy minisorozat formájában is kiválóan át tudják adni, kiváló rendezésre is szükség van. Ezt sem vitatjuk el a Waco-tól, mely történetesen azt a bravúrt érte el, hogy drukkoljunk az alap járaton negatívan csengő "vallási fanatikusoknak". A sorozat dinamikus, érzékeny, és mégha a megtörtént események embertelenek is, rendkívül emberi. 10. A híd / Bron / Broen - A negyedik évad A híd már koncepciójában is roppant különös jelenség, ugyanis egy dán-svéd koprudukcióról beszélünk, mind a sorozat elkészítésében, mind pedig története szerint. Egy dán és egy svéd nyomozó negyedszerre is összeáll, hogy megoldjanak egy, a mindkét országot érintő, szokás szerint nyomasztóan durva ügyet. A Broen mint nyomozós sorozat is elsőrangú, ám ami mégjobban kiemeli a sok hasonló széria közül az a fullasztóan erős hangulat (a dán filmkészítés egyik specialitása) és a főszereplők remekül megírt személyes története. Az asperger-szindrómás Saga Norén sztorija egy gyönyörű ívet írt le a széria negyedik, egyben utolsó évadára, mi pedig elbúcsúzhattunk az évtized egyik legerősebb európai sorozatától. 9. Éles tárgyak / Sharp Objects - A minisorozat Az HBO legújabb minisorozata a Holtodiglan írónőjének egy másik regényét, az Éles tárgyakat dolgozza fel. Az epizódok forgatókönyveinek megírásába nagy szerencsénkre ő maga is besegített, főszereplőnek pedig megszerezték az ötszörösen (!) Oscar-díjra jelölt Amy Adams-t. Ismét bebizonyosodott, hogy egy jó könyv-alapanyagot nem feltétlenül filmre, hanem annál érdemesebb sorozatban adaptálni. A széria lassan csordogál, de ez kell ahhoz, hogy a páratlanul fullasztó hangulat minket is a legerősebben ejtsen rabul. A Sharp Objects nem egyszer vágja gyomron a nézőit, brutálisan erős színészi alakításaival a képernyő elé szegez, elektronikus, már-már zajszerű aláfestő-zenéi pedig egy egészen új szintre emelik a különös légkörét. Aki valami egyedit akar látni, mindenképp próbálja be. 8. Westworld - A második évad A fantasztikus első évad után (melyet 2016-ban az év második legjobb sorozatának is megválasztottunk) már tűkön ülve vártuk, hogyan folytatódik Jonathan Nolan és Lisa Joy elképesztő western sci-fijének története. Az HBO két év kihagyás után óriásit tolt a sorozaton (tippünkre a Westworld-öt tartogatják a Trónok Harca utódjának, mint a csatorna új zászlóshajója). Mégnagyobb látványvilágot, több akciót, több helyszínt, de még moralizálásból is többet kaptunk, mint az első évadban. Bár a széria még mindig lenyűgöző, idén sajnos túlzásokba is estek az alkotók. Mivel az első évad legnagyobb csavarját bizonyos internetes fórumokon hamar kitalálták, ez alkalommal kettőnél is több, már kellemetlenül sok idősíkkal bolygatták meg a történetszálakat. Bár a fordulatokra tényleg nehéz lett volna előre rájönni, ezáltal a Westworld némely ponton egy értelmezhetetlen masszává alakult, ami a szórakoztatás rovására ment. Bár a vadnyugati robotsztori még mindig letaglózó, és bőven szállított olyan jeleneteket, melyeket az év legjobbjai között emlegethetünk, a harmadik évadra (mely reméljük minél előbb érkezik) talán a készítők tanulnak idén elkövetett "hibáikból". (Az évad nyolcadik epizódja, az indián-centrikus Kiksuya véleményünk szerint a sorozat eddigi legjobbja volt.) 7. Aranyélet - A harmadik évad Az Aranyélet kiválóságáról már két évvel ezelőtt is csak áradozni tudtunk, akkor úgy fogalmaztunk, a sorozat nem csak itthon, de a külföldi piacon is bátran megállná a helyét. Mátyássy Áron és Dyga Zsombor szériája idén is kisujjból rázta ki azt a színvonalat, amiért az Aranyéletet eddig is annyira imádtuk. Egy nagyon tömény befejező évadot kaptunk, mely csúcsra járatta a már jól ismert karaktereit és az óriási adrenalin-löket közepette egy perc unatkozást sem engedélyezett a nézőinek. Azon már nem is csodálkozunk, hogy rekordnézettséget hozott az HBO-nak. Bár az idei szezon közelről sem volt annyira tökéletes, mint az előző kettő (az évad a végéhez közeledve már hatalmas túlzásokba és logikai bukfencekbe esett, valamint néhány ponton teljesen elvesztette realitását), úgy érezzük még így is méltó helye van 2018 legjobbjai között, hiszen ennyire ütős magyar sorozatot még sosem láttunk. 6. The end of the fucking world - Az első évad Aki él-hal az angol humorért és a fekete humort sem veti meg, a Netflix vígjáték-dráma sorozatát is jó eséllyel imádni fogja. A The end of the fucking world első évada mindössze nyolc darab húszperces epizódból áll, így jó eséllyel egy délután alatt kivégezhető. Kevés sorozat szippantott be minket idén annyira, hogy az egészet egyhúzóra nézzük meg, szinte ez volt az egyetlen, amit nem bírtunk abbahagyni. Páratlanul stílusos, elképesztően vicces és az abszurdabbnál abszurdabb helyzetek ellenére tele van szívvel ez a sorozat, melynek már alig várjuk a második évadát. 5. American Crime Story - A második évad (The Assasination of Gianni Versace) Az American Crime Story első évada egy rendkívül izgalmas kamaradrámaként mutatta be O.J. Simpson gyilkossági ügyét és annak bírósági tárgyalásait, magasan volt tehát a léc a második évadhoz, mely a híres olasz divattervező, Gianni Versace meggyilkolásának körülményeit mutatta be. Azt kell mondjuk, az antológiasorozat második etapja talán meg is ugrotta elődjét, ugyanis egy rendkívül sokoldalú, brilliánsan összetett szezont kaptunk. Az évad egyik érdekessége, hogy nem is konkrétan Gianni Versace karakterére, hanem gyilkosának személyiségére helyezi a hangsúlyt. Andrew Cunanan megformálója, Darren Criss az év legemlékezetesebb pszichopata-alakítását nyújtja, melytől mind a mai napig borsódzik a hátunk. Muszáj azt is megemlítenünk, hogy a szezon képi világában és zenei aláfestéseiben is rendkívülit alkotott. 4. Maniac - A minisorozat Szóhoz se jutottunk Cary Joji Fukunaga, a True Detective készítőjének Netflixre gyártott pszichológiai drámájától. Az Emma Stone és Jonah Hill nevével fémjelzett Maniac abszolút a 2018-as év legkülönlegesebb sorozata és sorozatélménye. A készítők a két főszereplő legbelsőbb tudatalattijába kalauzolják el a nézőket, ezáltal kreatívabbnál kreatívabb megoldásokkal élve mutatják be személyiségüket és az őket gyötrő traumákat. Ez a kalandozás vizuálisan is elképesztő gyönyörű. Úgy érezzük magunkat, mintha egy lázálomba csöppentünk volna, mely különböző filmes műfajokat (noir, fantasy) is feldolgoz. Ha tehetséges rendezőknek teljes mértékű kreatív szabadságot adnak, ehhez fogható csodák is születhetnek a sorozatvilágban. Elképesztő. 3. Castle Rock - Az első évad Végre egy Stephen King sorozat, ami nem pusztán jó, de több ponton szinte brilliáns. A misztikus thriller és a horror két olyan műfaj, ami képes eléggé megkötni az alkotók kezét, ám a Castle Rock mégis könnyedén vette az akadályokat, és leszállította nekünk az utóbbi tíz év talán legjobban megírt és megvalósított alkotását a kategóriában. A színészi alakítások rendkívül erősek (külön kiemelném Sissy Spacek-ét, amiért ha nem kap Emmy-díjat, az egész díjátadó kinevetteti önmagát), ahogy a sorozat atmoszférája is szinte él és lélegzik. Ha a folyamatos csavar-áradat nem volna elég, a Castle Rock azzal is kiérdemelte pozícióját toplistánk harmadik helyén, hogy 2018 kérdés nélküli legerősebb epizódját hozta el nekünk. A hetedik fejezet (The Queen) kitűnő példája annak, hogy a sorozatkészítés művészet, ha pedig egy film lenne, már rég Oscart adtunk volna neki. 2. Who is America - A minisorozat Sacha Baron Cohen, a Borat, a Brüno és a Diktátor című vígjátékok sztárja eddig is bizonyította már, hogy nem ismer határokat, ha arról van szó, hogyan röhögtesse betegre saját közönségét. Ahogy elhivatottságában ő maga is kiemelkedik a komikusok között, úgy emelkedett ki idén debütált sorozata (melynek nem csak "főszereplője", de rendezőként és producerként is jelen volt) az év kínálatából. A Who is America nem pusztán egy Kész átverés show, nem egy átlagos politikai szatíra, hanem egy nagybetűs tévétörténeti esemény, melyhez hasonlót korábban még sosem láthattunk. Csak hogy felmérjük a súlyát, Sacha Baron Cohen 7 epizódon és 6 különböző karakteren át ívelő tréfája (innen is gratulálunk a sminkmesternek, ahogy képes volt már-már felismerhetetlenné maszkírozni a színészt), melynek forgatása is, érthető okokból óriási titokban készült, arra kötelezte Jason Spencert, a georgai képviselőház republikánus elnökét, hogy lemondjon tisztségéről. Spencer saját magát járatta le a közönség előtt, miután Cohen, önmagát egy izraeli terrorelhárítónak előadva egy színlelt emberrablási kísérlet megfékezésében kérte a segítségét. Az átverésről mit sem sejtő politikus letolt nadrággal, az n-betűs szót üvöltözve borzolta a kedélyeket a "dokumentumfilm" elkészítése közben, mely óriási botrányt robbantott ki szerte az USA-ban. Rendkívül szürreális. de legalább annyira szórakoztató sorozatélmény a Who is America, melynél többet talán semmi máson nem röhögtünk idén. 1. Bojack Horseman - Az ötödik évad Mit is mondhatnánk, a saját démonaival küszködő, alkoholbeteg, kiégett hollywood-i sorozatsztár, Bojack Horseman története már az előző négy évad során is elképesztően gyönyörű ívet kapott, ahogy a rajzolt remekmű mélyebbre és mélyebbre kalauzolt minket főszereplőnk lelkivilágában. Kíváncsian vártuk, vajon meg tudja-e ugorni a sorozat a harmadik évadával felállított színvonalbeli csúcsot, és (bár ezen meg sem lepődünk) sikerült neki. A Netflix zászlóshajója (és 2019-től immár legrégebb óta tartó, jelenleg is futó sorozata) idén kimaxolta önmagát. South Parkot is megszégyenító módon reagált az utóbbi év legaktuálisabb hollywood-i botrányaira, leszállította az év egyik legkreatívabb epizódját (az a bizonyos halotti beszéd), valamint úgy beszélt a függőségekről, ahogy azelőtt más még meg sem próbált. A Bojack Horseman talán a legemberibb most futó széria, mely külön érdekes, hiszen ha belegondolunk, főszereplője mégis csak egy animált ló. Ám ennek ellenére is, nem pusztán a legjobb animációs sorozatról, de úgy összességében a legerősebb drámáról beszélünk, amit idén a tévéképernyőkön láthattunk. +1: Black Mirror: Bandersnatch Mindössze a napokban futott be a Black Mirror című disztópikus antológiasorozat legújabb (és idei egyetlen) epizódja. Még mi magunk sem tudjuk, mennyire fair egy ilyen toplistában szerepet kapnia, hiszen nem egy szó szerinti, átlagos sorozatepizódról beszélünk. Az ötödik évad "nulladik része" egy teljesen interaktív, formabontó epizód, melyben mi magunk, a nézők befolyásolhatjuk a cselekményt. Ehhez körülbelül hatszáz percnyi anyagot forgatott a stáb, és ember legyen a talpán, aki az összes lehetséges variációt és lehetőséget meg akarja nézni. A Bandersnatch-nek talán nem szavaznánk helyet a széria legerősebb epizódjai között, ám ennél vagányabb sorozatnézési élménnyel még nem igazán találkoztunk. És nem csak idén, hanem úgy általában sem.
0 Comments
Leave a Reply. |
Erről a blogról...
Mint ahogy azt ránézésre meg lehet állapítani, blogunk elsősorban sorozat és filmkritikákkal foglalkozik. Minden előfordulhat ami aktuális vagy akár klasszikus, a mű akkor is szókimondóan és nyersen lesz elemezve, rávilágítva a jó és rossz tulajdonságaira... |