Egy hete ért véget a Trónok harca 5. évada, és most indult a True Detective második szezonja. Itt az ideje, hogy teljesen figyelmen kívül hagyjam ezeket a tényeket, és egy bántóan szubjektív cikket írjak a tíz legjobb rajzfilmről. Mivel nem vagyok kőszívű még idejében figyelmeztetek mindenkit; nem lesz benne az Oroszlánkirály.
Azért nem lesz benne mert, négyévesen láttam utoljára és csak arra emlékszem, hogy Jason Momoa volt benne a gonosz oroszlán. Nem lesz benne egyetlen egy Tim Burton film sem – bármennyire is értékelem - mert az olyan volna, mintha a kislányom porcelánbaba gyűjteményébe vennék egy kifőzött csontvázat. Összesen kettő Japán alkotás kapott helyet, mert el kellett döntenem, hogy művészi teljesítmény alapján osztom-e ki a helyeket, vagy sem. Ha az előbbi szempotot érvényesítem, 20 fős lista kellene amiből 18 lenne japán. Viszont méltatlan lenne egyet sem érinteni. Jőjjönek hát a Disney vs. Dreamworks iszapbirkózás mézes mázos produktumai, a legjobb 10 rajzfilm. 10. L’ecsó
0 Comments
Vasárnap este Budapestre látogatott egyik kedvenc metálbandám, a híres Papa Roach. Pár évvel ezelőtt nagyban befolyásolta életem menetét a kaliforniai együttes, ám sem a Strand, sem a Volt fesztiválra nem sikerült eljutnom. Ezek után meglepetésszerűen jött a hír februárban, hogy a nyár elején külön koncertet adnak, egy nagyon (de tényleg nagyon) kedvező összeg fejében. Le is csaptam hamar egy early-bird jegyre, és tűkön ülve vártam azt a bizonyos június 14-ét. Nos, este megtörtént a csoda: pár méterre tőlem megállt Jacoby Shaddix a színpad közepén, és elhangzott a "face everything and rise" kiáltás. Ekkor vette kezdetét a másfél órás, meglepetéseket is tartogató koncert. Kezdjük a legelején, még jóval a fő attrakció színpadra lépése előtt. Januárban jelent meg a Roach nyolcadik stúdióalbuma, a FEAR. Kissé félve vágtam bele az első meghallgatásba, hiszen hogy őszinte legyek, az első nyilvánosságra hozott dal nem győzött meg engem, hogy tetszeni fog az új tematika. Én imádtam a The Connection című lemezt, hiszen a banda képes volt megmutatni azt, hogy bizony nem csak a nu-metal keretein belül tudnak színvonalasat alkotni, és valami olyat tettek le az asztalra, amire már szükség volt a megújuláshoz. Ennek ellenére a Fear első meghallgatása maga volt a teátrális katasztrófa. A Face Everything-től kezdve egészen a Warriors-ig mindössze a Gravity című dalt találtam értékelhetőnek. Nem kicsit voltam tehát felháborodva amiatt, hogy mi történt az egyik kedvenc csapatommal, hogy ennyire alulprodukálták magukat. Ennek ellenére telefonomon ragadt a 12 dal, és olykor-olykor azon kaptam magam, hogy unalmamban elkezdtem hallgatni. Bár a legtöbbet akkor is áttekertem, egyre több és több dal kezdett megfogni a lemezről. Több mint tizedik nekifutásra elértem azt, hogy megszerettem a Feart és már egy igazán jó albumnak találom. Azta. De viccet félretéve, a Falling Apart, a Love Me Till It Hurts, a Face Everything és a Warriors hozza azt a magas szintet amit eddig is felállítottak. És így már teljes mértékben átszellemülten léptem be a Barba Negra Track bejáratán kapunyitáskor. Lehet sokaknak nem fog tetszeni amit most leírok, de rühelltem az előzenekarokat. Öt méterre a színpadtól fancsali pofával hallgattam végig (összeadva) több mint egy órányi, a zeneiség szikráját is hiányoló üvöltözést, logikátlan hangszerkísérettel. Aki ott volt tudja kikről beszélek, kegyelemből nem írom le a két zenekar nevét. Hogy jobban átérezzétek mi volt az én nagy bajom, ami miatt nem tudtam tolerálni a 2 óra ácsorgást, nos íme: 1) Ha az volt a cél, hogy a Papa Roach színpadralépéséig átszakadjon a dobhártyám, akkor majdnem sikerrel is jártak, hiszen a jó ízlés megerőszakolását nem tűrte túl jól a fülem. 2) Hogyha már előzenekart kell választani egy híres banda elé, legalább tegyék már meg azt a szívességet hogy műfajilag a bandák álljanak közel a Roach stílusához... A nu-metal nem fos-metal. Egyébként hatalmas pacsi a HammerWorld-nek és Track-nek, hiszen mind a jegyár, mind a szervezés és a helyszín elsőrangú volt, az előzenekarok felelőssége pedig nem tudom kire hárul. Pontban fél 9-kor színpadra is lépett Jacoby és bandája, és hátam mögé pillantva vettem észre a hatalmasra nőtt tömeget. Jó érzéssel töltött el, hogy ennyi ember rajong a Papa Roachért egy ilyen kis országban, és hülyeség azt mondani, hogy a 2000-es évek elején volt a fénykoruk. Megszólalt tehát a Face Everything and Rise kiáltás, és kezdetét vette a fő attrakció. Először is, a Papa Roach zseniális élőben. Esküszöm, az énekes hangja szinte stúdóminőségűen szól, ami nagy teljesítmény, főleg ahhoz mérten, hogy 3 hónapja turnén vannak. De nem csak Jacoby, hanem a többi tag is. Elképesztő összhang van közöttük, és látszik, hogy a munka mellett nagyon jó barátok. A tömeg láthatóan le volt nyűgözve, hiszen mindenki egyöntetűen tombolt, és énekelte még a kevésbé népszerű dalokat is. Jacoby a dalok között könnyedén szórakoztatta a közönséget, többek között elmondta mennyire imád Magyarországon koncertet adni, és reméli a jövőben ismét eljön, valamint 1-2 magyar rajongót is kiemelt a tömeg soraiból. Bizony a rögtönző képességére szükség volt, hiszen a negyedik dal után egy kisebb incidens következett be. Elromlott ugyanis a dobfelszerelés. Mondjuk bevallom őszintén, nagyon vicces volt amikor Jacoby ezt bejelentette, hiszen a tömeg elkezdett ujjongani. Kicsit hülyén vette ki magát, hála az angolul kevésbé tudók rajongásának. De nézzük a 10 perces malőr jó oldalát: Shaddix és a gitárosa jammelésbe kezdett. Hát komolyan mondom, ez volt az este egyik fénypontja. Itt meg is lehet nézni az említett improvizációt, mely során az Infest című dal elreppelésre került.
Na de a hangulatváltás után rövidesen folytatódott a koncert a már kicserélt dobszerkóval. Összességében kijelenthetem hogy nagyon jó dalokat sikerült összeválogatni a setlistbe, többek között hatalmas kedvenceimet, mint például a Kick in the Teeth-et, a Lifeline-t és a Getting Away with Murder-t. Én mindössze a Blood Brothers-t cseréltem volna ki valamire, mondjuk a Connection albumról. A Papa Roach kitett magáért és baromi színvonalas fellépést produkált vasárnap. Mind az együttes tagjai, mind a tömeg (kivéve a pogózó faszfejeket) vidám hangulattal árasztotta el a Track-et, és egy emlékezetes estét hagyhattam magam mögött. Bár aláírást és fotót nem sikerült szereznem Jacoby-éktól, a két előzenekar megajándékozott egy 5 napon át tartó fülzúgással amiért ezúton köszönetet szeretnék mondani. Ha ők nem lettek volna, 10%-kal többet adtam volna az estére, mely így is majdnem tökéletesre sikeredett. Értékelés: 85% Oldalunk új rovata nem véletlenül kapta a Filmes Felbújtó címet. Ez a havi jelleggel érkező 10 képből álló sorozat minden kerülgetett témába belecsap majd, és szépítés nélkül mondja ki a filmes világ nagy igazságait. Sikerül-e majd felbújtani némely fanatikust? Véleményünk szerint elkerülhetetlen. Következzék az első rész:
Végéhez érkezett egy újabb év. Az igazat megvallva, amikor tavaly átfutottam az idei kínálatot, joggal kezdtem el aggódni. Alig egy pár cím volt, ami felkeltette az érdeklődésemet. Ez részben annak is köszönhető, hogy az eredeti ötletek csak mégjobban visszaszorulni látszottak, és túl sok folytatás és remake szerepelt a listán. Mégjobban kezdtem aggódni, amikor az év közepére érve konstatáltam, hogy összesen három olyan filmet láttam eddig, amely a lehetséges top10-es listára felkerülhet. Ám most mégis elégedetten ülök itt, mert a második félév olyan magasra tette a mércét, hogy nem kevés alkotás zsúfolódni látszott az említett listára. 2014 erős lett. Persze ne feletkezzünk meg az árnyoldalakról is. A legrosszabb idei filmek, melyeket megtekintettem: A Csodálatos Pókember 2 nevű cellulóz foshalmaz, a Hogyan rohanj a veszTEDbe című humor-megerőszakolósdi, és a botrányos Távozz tőlem sátán nevű horror-krimi, ami mindkét műfajban hatalmas bukás. Voltak szimplán olyan filmek is, melyeket nagyon vártam, ám a csalódás leírhatatlan lett. Ilyen volt az Interstellar, melyről már megfogalmaztam véleményem utóbbi írásomban. Vagy a Galaxis Őrzői, mely túlértékelt mivolta mellett a G.I. Joe vagy egy Transformers filmek sorába illene bele. És ne feletkezzünk meg a trehányan összetákolt Lucy-ról se. Az idei év legnagyobb WTF-je pedig egyértelműen az Under the Skin volt... csak nézzétek meg és megértitek. 17 alkalommal voltam moziban, és összesen 106 filmet tekintettem meg 2014-ben, ami jóval kevesebb mint amennyit tavaly, vagy azelőtt. Érdekes volt megfigyelni, hogyan változott az ízlésem, és hogy mennyivel jobban szelektálom ki a választott műveket.
Következzék most az összesítő listám, majd a 12 idei kedvencem, zárásul pedig az idei 10 favorizált sorozatom. Novemberig vártál abban a reményben, hogy majd most jön el az év legjobb filmjének az ideje? Egyet se félj, az Interstellar megérkezett és belopta magát a mozirajongók szívébe. Íme Christopher Nolan új műve, mely az Eredethez és a Mementóhoz hűen ismét eredeti ötlet a rendezőtől. Ez az a film, melynek a látványától extázisba esel, amire a klausztrofób atmoszféra még egy lapáttal rátesz. Ez az, melyről ha kijösz a moziból, több leszel tőle. Szinte érzed ahogy az okosságok a bőrödön át szívódnak be az elmédbe, és az álladat vakargatva, elismerően bólogatva jelented ki: Igen... ez a film olyan intelligens volt, hogy az nem hagy kivetni valót maga után. És ha megkérdezik tőled, milyen volt a Csillagok Között? Hát annyit mondasz, látványos és hangulatos. Sajnos ha azt mernéd állítani, hogy ez a film hibátlan, intelligens történettel bír, akkor viszont attól tartok barátom, hogy kínos helyzetbe kergetnéd magad. Na gyerünk, mit válaszolnál ha megkérdeznék tőled, mit tanultál az Interstellar-tól? Leegyszerűsítem a kérdést: mi a mondanivalója? Mitől volt ez a film "okos"? Hát izé... ez a film igazán látványos és elgondolkoztató. Hisz az IMDB-n is kerek 9 pontot kapott a 10-ből. Akkor tényleg egy tökéletes film lehet...
Helyesbíteni szeretnék pár dolgot. Én más dolgokon gondolkoztam el a film után, mint amiket boncolgatni próbált. Mégpedig azon, hogy hogyan sikerült ezt az alkotást ilyen csúfosan nagy csalódássá tenni számomra! Értem én és el is ismerem: a látvány valami lenyűgöző. Látszik hogy a készítők teljesen profi és kreatív munkát végeztek az űrbeli formák megalkotásával. A széles vásznon megjelenő képek lélegzetelállítóan hatásosak lettek, mégha kicsit zavart is, hogy a pusztuló földből mindössze a kukoricamezőt és egy kisvárost (a legnagyobb porviharban) csodálhattunk meg. De ez legyen a legkisebb hiba... bolygónkra lentebb még visszatérek. A hangulat is profi szinten lett megteremtve: szinte engem is nyomasztott az az elveszettség, melyet hőseink éreztek utazásuk során. A zene megint csak kitűnő: Hans Zimmer ismét nagyot alkotott, és gigantikus szeletet tett ki az előbb említett hangulat létrehozásában. A színészek... jók. A rendező most se közepes színészeket szerződtetett le, és azt kell mondjam, szerepükből a maximumot hozták ki... mégha karaktereik felületesek is maradtak. Azok a régi szép idők hol vannak már, amikor Christopher Nolan még sokoldalú szereplőket rakott a filmjeibe? Ha belegondolunk, már az Inception-ben is többnyire egyoldalú, papírmasé karakterekkel találkozhattunk. De abban a filmben mégcsak nem is egy bolygó sorsa forgott kockán, mégis milliószor hatásosabb volt a főszereplőt mozgató motiváció. Matthew McConaughey könnyedén hozzá a figurát (bár nem fogható az Oscar-díjas alakításához), Anne Hathaway felejthető volt, de korrekt ennek ellenére, Matt Damon pedig véleményem szerint fergeteges volt, ám túl kevés időt kapott a vásznon. Ha hiszitek ha nem, még ezt sem teszem be a mű nagy problémái közé. Pedig lenne rá okom, hiszen egy űr-drámában a karaktereken lenne a legnagyobb hangsúly, melyek kidolgozatlanságuk révén eléggé gyenge lábakon álltak a főbb szerepekben. De jöjjenek akkor az érvek, melyek alátámasztják miért is gondolom ezt a filmet az év legnagyobb csalódásának. 1. Ez a film mocskosul hosszú, és nem tudja mikor kell véget érnie. A poén az, hogy még hossza ellenére is hiányérzetem van a legvégén, mert egy kicsit ügyesebb időbeosztással sokkal kerekebb történet állt volna össze. Rengeteg az üresjárat benne, amelyeket a látványos jelenetek bármennyire is szépek, nem tudnak betömni. A csaknem 3 órás játékidő fele fölösleges zsákutca. Félreértés ne essék, ha egy alkotás 3 órán át tud szórakoztatni, akkor meg se kottyan a hosszúsága (Most a Gone Girl-re utaltam). Ám az 50% fölösleges jelenet helyett olyan pillanatok is helyet kaphattak volna, melyeket filmben eddig még nem láthattunk. Nem véletlen, hogy a végén már a fejemet fogtam, amikor a kerek lezárás lehetősége után még csakazértis odaerőltették Anne Hathaway bágyadó tekintetét. 2. Ez a film megalomán. Szinte látom az írót a szemem előtt, amint hosszú órákon át körmöli egy papírra, miket akar ebbe a műbe beletuszkolni. Olyan szinten sokat akar mondani az Interstellar, hogy a tömérdek ötlet súlya miatt az egész produkció szétesik. Tegyünk bele még egy bekattanó-tudóst is, mutassunk be még egy mesterséges föld-bolygót, fűszerezzük meg természetfeletti, paranormális dolgokkal is, de ne feletkezzünk meg a mellékszereplők teljes életútjáról sem... és ennek tetejébe még összeesküvést is szőjjünk a sztoriba. Ügyesen meglehetett volna oldani ezen dolgok működését a 3 órában, de Nolanék összeroskadtak a teher alatt, melyet maguknak teremtettek. Ami nem megy azt nem kell erőltetni. 3. Ez a film logikátlan, avagy több ponton is hülyének nézi a nézőt. Talán ez a pont fog a legjobban fájni a rajongóknak. Akkor már eleve gond van, hogyha az alkotás a néző szórakoztatása helyett arra ad időt az unalmas percekben, hogy elgondolkozhassunk a mű logikáján és neadjisten kivetnivalókat találjunk benne. Merthogy voltak, nem is kis számban. Kukacoskodásnak fog hangzani, de a földön hogyha gigászi porviharok sújtanak le, mi a bánatért nem épített eddig a főszereplő egy garázst a kocsijuknak? Vagy melyik univerzumban esztétikus egy Kitkat csokoládé formájú robot? És komolyan van olyan hülyegyerek, aki lehajtott volna egy szakadékról a kocsiban a saját édesapjával és hugával? Na de néhány súlyosabbról is beszélnünk kell: A NASA-nak miért pont olyan embereket kellett küldeniük, akik potenciálisan hajlamosak arra, hogy visszaforduljanak? Nem lett volna egyszerűbb például robotokat küldeni, akik amúgy se lehetnek érzelmileg roncs állapotban?! Murph az egész életét a föld megmentése projektnek szenteli, mégis mérges a faterra, mert elment. Most akkor hogy is van ez? Murph egy egész életet vár Cooperre, hogy végre ismét együtt lehessenek, erre amikor találkoznak, kábé 2-3 perc után már el is megy megmenteni Anne Hathaway-t?! Ez a drámai szál megerőszakolása! Na de jöjjön a kedvencem, melyet azért hagytam a végére, mert ez volt az a pont a film elején, amitől az egészet kezdtem átértékelni a negatív irányba. McConaughey betéved pár ostoba morze kód miatt a Nasa állomásra, ahol kb pár óra győzködés után (milyen véletlen, pont egy űrhajós arra jár) már fel is veszik a föld megmentésére. Mi van?! A Nasa készen áll az expedícióra, minden felszerelés, alkalmazott megvan hozzá... kivéve az űrhajós, aki véletlenül betéved?! Komolyan a Nasa egy kibaszott űrhajóst nem bírt találni? Az ezelőtti logikátlanságok felett még szemet tudok hunyni, de ez így akkora ordas baromság, ami megengedhetetlen egy efféle tudományos filmben! 4. Ez a film csak okosnak akar tűnni, igazából egy gigászi hülyeséggé alakul át. Próbáltam esélyeket adni, tényleg próbáltam. Még a film befejezése előtt fél órával, mikor már mocorogtam a székemben, még akkor is azt a gondolatot fogalmaztam meg a fejemben, hogy végtére is, ez a mű azért több-kevesebb sikerrel, de próbál valamit letenni az asztalra. Na de hogy még ezt a kijelentésem is megbánjam, arról gondoskodtak. Tehát Conaughey egy szürreális hiperkockába kerül, ami midő véletlen, pont a kislánya szobájában lévő könyvespolc. What the fuck did I just see? Miért pont oda? Miért pont úgy néz ki? Ez egyféle művészi megnyilvánulás akart lenni Nolan-tól? Eközben pedig ment a drámai zene, meg Cooper kétségbeesett ábrázata a szkafanderben. És tudjátok mit csináltam ekkor? Elkezdtem röhögni. Fel nem tudtam fogni, hogy egy hitelességét tartani akaró tudományos film hogy engedhette meg magának, hogy ilyen ócska, giccses, légbőlkapott ötlet legyen a film végi nagy kiteljesedés. Nem voltak űrlények, még szép hogy nem voltak... egyedül Cooper volt és a morze. És ő lett a fekete-dzsuvaember is. És a legfájóbb, hogy a film 10. percében rájöttem arra, hogy ő lesz a titokzatos "szellem", de azt gondoltam hogy Nolan ennél többet tud. Hát nem így volt. Ennek semmi értelme. 5. Ez a film nem elég hogy hatásvadász, de egy egész rohadt közhely-tár is. Nos, talán még emlékeztek a Felhőatlasz című 2 évvel ezelőtti alkotásra. Félelmetes, hogy mennyi közös vonása van az Interstellarral. Mindkettő megalomán, tele hatásvadász (ám ócskán kibontott) megoldásokkal, mindkettő azt a hatást próbálja elérni hogy a néző úgy érezze a világ legbölcsebb filmjét látta, és végül de nem utolsó sorban: minden második mondat egy közhely. Ezen nem lehet mit szépíteni, olyannyira komolytanná tette számomra az élményt, hogy Anne Hathaway 5 perces monológját tátott szájjal hallgattam végig. "Love is the one thing that transcends time and space." Nem gondoltam volna, hogy Paulo Coelho is közreműködött a szövegek megírásában. Ez a mondanivaló? Ezért okos ez a film? Na ne basszatok már fel, ha azért találtátok intelligensnek ezt, amiért közhelyeket kaptatok tőle! 6. Ez a film nem teheti meg, hogy a földre ilyen kevés hangsúlyt fektessen. Elvégre a folyamatosan tönkremenő föld a történet katalizátora! Ha már adva van a 3 órás játékidő, akkor a másfél óra üresjárat helyett szép lett volna, ha mondjuk akár egy kicsivel több hangsúlyt fektetnek annak bemutatására, mennyire szarkupac a bolygónk helyzete. Egy házat, egy kukoricafarmot és egy kisvárost láttunk egyedül! Természeti katasztrófákból meg a porvihart. Ez egyszerűen kevés, és itt is látszik mennyire fel van borulva a szálak adagolása. És az itt a gond, hogy a bolygónkért kéne izgulnunk! Amiből alig mutatnak lófaszt se! Amilyen tudományos és nagyszabású szeretne lenni Nolan, egyszerűen nem szabadna megtennie azt, hogy csak ímmel-ámmal piszkál bele dolgokba. Olyan érzés mintha pár jelenettel le akarna tudni mindent, aztán robog tovább megalomániájának további kiterjesztésére. De tudjátok mi bánt a legjobban? Az az indokolatlanul nagy hype amit az Interstellar kapott. Én fel nem tudom fogni mi az, amitől ez a film a 13. legjobb a világon. Miért? Mégha szórakoztató is, százával vannak erősebb, kidolgozottam alkotások, mint ez a csili-vili jelmezbe öltöztetett szemfényvesztés. Persze ettől még nem szar. Azt illik tisztáznom, hogy nem érzem úgy, hogy az Interstellar egy szar film lenne, viszont mérhetetlenül nagy csalódás az összes pozitívuma ellenére. De azt sem értem, a fent felsorolt 6 hibapont hogy nem szúrja ki a többi néző szemét. Meglehet én vagyok a különc. Mindenesetre örülök hogy az emberek 99%-a jobban élvezte mint én: Egészségetekre! Végül nem mehetek el szó nélkül amellett, hogy sokak ezt egyenlőnek, sőt, jobbnak vélték a 2001: Űrodüsszeia című filmnél. Ellentében ezzel, a 2001 egy mestermű véleményem szerint, mely rejtett szimbolizmusával és kérdésfeszegetésével ténylegesen a történelem legjobb filmjei közé írta be magát. Christopher Nolan remekműveket adott ki a kezéből... neki köszönhetjük a Mementót, az Inceptiont és a Tökéletes Trükköt is. Ám Stanley Kubrick tehetségi szintje még így is feljebb van, s akik ismerik a munkásságát azok meg fogják érteni álláspontomat. Na de most ha nem bánjátok elkezdek pakolni, mert a megszállott Interstellar rajongók amint ezt az írást elkezdik olvasni, automatikusan meg akarnak majd engem lincselni. Várom az anyázást. Kik pillanatnyilag a legjobb színészek? Kik azok az emberek, kik játékukkal bárkit képesek lemosni a vászonról? Kik azok, akik szinte minden szerepben maximálisat nyújtanak, és egy életre megjegyezzük a nevüket? Rajongunk Leonardo DiCaprio-ért? Imádjuk Kevin Spacey alakítását? Matthew McConaughey-ről és Gary Oldman-ről még szó sem esett! De vajon ki lehet az a legendás színész, melynek tehetségére az utóbbi években kezdtek csak felfigyelni? Aki bárkit az előbb felsoroltak közül képes lenne porig alázni, csak a mesteri arcmimikájával! Akit végre felfedeztek a producerek és hamarosan Hollywood legnagyobbjai között lesz a neve! Ő nem más, mint az egyetlen: Még nem hallottál róla? Hát te meg hol élsz? Ez az 1986-os születésű ausztrál fiatalember először a Spartacus című sorozatban tűnt fel, majd kinőve a tévé világát, különféle sikerfilmekben fordult meg. Nyilván való, hogy már a szereplőválogatás alatt is meglátták benne azt a mélyen rejlő tehetséget, mely átjárja a munkásságát. Így nem véletlen, hogy olyan produkciókból ismerhetjük, mint a Jack Reacher vagy a Die Hard ötödik része. Itt már láthattuk azt, hogy ez az ember képes eljátszani a velejéig romlott rosszfiút, és John McClaine hősies fiát is. Nem véletlen, hogy ezekben nem Tom Cruise és Bruce Willis volt a húzónév, hanem maga Jai Courtney. Ám a színészünk többre hivatott, mint egy szimpla akciósztár, ezért az évek során már az Én, Frankeinstein című fantasy-ban, majd a Divergent című tini-scifi-ben is főbb szerephez jutott. Mondanom sem kell, hogy hibátlan alakításával mindenkit lemosott a vászonról, és ekkor már tudták Hollywood fejesei, hogy amihez Jai nyúl, az arannyá változik. Olyannyira, hogy idén már az Unbroken című kőkemény drámában is szerepel, jövőre pedig már magával a Terminátorral fog megküzdeni! ,,I was a bit of a show-off in school and loved playing dress-up, and my passion for it just grew as I got older." ,,I was always realistic about the fact I wanted to be involved with big films." Na de álljunk meg egy pillanatra. Szerintetek ez rendben vagy így? Megannyi jobbnál jobb színész dolgozik Hollywood-ban, de Jai Courtney, aki mindenkit felülmúl, mégse kap elegendő filmet. Miért kéne beérnünk olyan emberekkel, mint Tom Hanks vagy Michael Fassbender? Hisz nyilvánvaló, hogy kizárólag Jai Courtney érdemelné meg a szerepüket. Ezért készült el pár napja a következő kickstarter projekt, melynek köszönhetően hamarosan MINDEN. EGYES. FILM. JAI COURTNEY főszereplésével lesz forgatva, és újraforgatva! Adományozz pénzt te is, hogy ez létrejöhessen! Itt az alkalom arra, hogy a filmtörténet hibáit helyrehozzuk, és növeljük a filmkészítés színvonalát! Ha a projekt megvalósul, a színész végre megkapja azt a gigászi tiszteletet, amire rászolgált. Az Oscar-díj és a csillag alap dolog, ám a cél most az, hogy ez a géniusz mindenkihez eljusson és talán egy napon majd szobrot állítsanak profizmusa előtt. Jai Courtney mindörökké!
Jégvarázs. Kell hozzá egy kis bátorság. Felnőtt férfiként megnézni. Ezt gondoltam mikor elindítottam az Oscar díjas Disney filmet. Ha arra gondolok, hogy a „Chihiro szellemországban” is megkaphatta ezt az elismerést, akkor feléledt bennem a remény; talán tényleg képesek értékelni az eredetiséget, bíztam az Akadémia döntésében, még ha ez általában teljesen ok nélküli bizalom is. A történet alapjaiban semmi újszerűt nem hoz, gondolhatnánk. Miért? Mert: Hercegnő a főhős(nő) aki szép, gazdag, ráadásul a szülei is voltak szívesek elhalálozni. Kérője van a hercegnőnek, kapásból kettő. A hercegnőn átok ül. A hercegnő énekel. A magyar szinkron többnyire bárgyú, ám időnként olyan fordítói zsenialitást és szemfülességet mutat amire rögtön felkapom a fejem. És mi az amitől el lehet felejteni, hogy ez egy Disney mesedélután? Ettől: Két hercegnő van. Nem halálos ellenségek, egyik sem jó vagy gonosz. A lehetőségekhez mérten igen jól kidolgozott karakterek. Akinek kérője van, az nincs megátkozva, ráadásul a csóri melósgyereket választja. Ezt a okj-s serpát: Ez a kis szubarktikus norvég proli a Disney legnagyobb dobása. A pénztelensége és az egyszerű sorsa már rögtön nagy piros pont, ráadásul minden bizonnyal nem a legvonzóbb férfi a királyságban (többször érintkezik igen gusztustalan módon a rénszarvasával, ami egy közös répa rágását takarja… ehh erre majd még visszatérünk). Mindez azért jelent mérföldkövet mert az még rendben, hogy a Szépség és a szörnyetegben a szörnyeteg csúnya volt, de cserébe gátlástalanul gazdag! Ráadásul volt neki egy rahedli bőbeszédű Hollóházi porcelánja és egyéb berendezési tárgya. Habár jobban belegondolva, ha csak csúnya és szegény de van éneklő csészéje és gyertyatartója még akkor sem tett volna felé Belle egy lépést sem. Tehát lemondtunk a hercegről. Szép. De még mindig ott az átok. Még itt is, még itt is találunk valami újat. Az átok nem a viselőjére veszélyes. Hanem a közvetlen szeretteire. Végre kizökkenünk mi kislányok abból is, hogy mi, hercegnők vagyunk a legfontosabbak, nincs felelősségünk semmiért. Van felelősségünk. A szeretteinknek okozott sebekért igenis felelőséggel tartozunk. Remek üzenet, bravó, Disney! Azonban megtörténik a baj, jön a konfliktus, magának a kötelező kalandnak kidolgozása nem a legjobb, de elfogadható. Szpojler. A testvéri szeretet fölülmúlja az 1 napja megismert férfi iránti vonzerőt. Ez ad feloldozást a történet végén, nem az esküvő vagy a királyság megszerzése, hanem a szétesett testvéri kapcsolat újraélesztése, és ezt egyértelműen kivetíti a mese minden családi kapcsolatunkra. A technikai része rendben van a filmnek, az animáció szép és hangulatos, a főszereplők kidolgozása nem csak belső, hanem külső tulajdonságaikban is kiváló. A zene nem rosszabb, mint bármelyik éneklős mesében, a Let it go az meg Let it go nincs mit magyarázni, pazar betétdal. És itt álljunk meg egy pillanatra. Megnéztem ezt a mesét a két lánytesórol, ahogy egyikük királynő lesz, a másik meg hozzámegy a kispesti villanyszerelőhöz, a testvéri szeretet megment mindent, vidám a történet. Hmm. Valami nem stimmel. Kezdjük az elejétől. Szóval Elsa a nagyobbik lány, más mint a többiek. A másságát, amit egy veleszületett átoknak tekintenek, a szülők igyekeznek eltitkolni. Elválasztják a világtól, titkolnia kell a valós énjét. Egészen depressziós, habár a külvilág felé magabiztosságot sugároz, elvégre ő lesz a királynő. Mégis kislány korától az életét a szobájában tölti ahonnan húga, Anna hívására sem akar kijönni… Pedig ő elfogadná olyannak amilyen. Mikor mégis kiderül a világ számára, hogy milyen lány is valójában Elsa, menekülnie kell. Száműzetésében először magát szabadítja fel a szorongásából, amikor feladja az állarcot, jobban mondva a kesztyűt ami eddig rejtette igazi énjének egy fontos darabját. Let it go. Satöbbi. Végül Anna szeretetétől bátorítva a világ előtt is felvállalja önmagát, bebizonyítva; ő így is képes tökéletes királynő lenni, semmivel nem rosszabb a többi embernél. Amikor ezt végigpörgettem magamban, sanda gyanú fogalmazódott meg bennem… Hümmögtem magamban gondolkodtam. Aztán úgy döntöttem megkérdezem a guglit. És gugli mit válaszolt? ATYAÚRISTEN ÉN MEG AZT HITTEM, CSAK NEKEM VAN ILYEN BETEGES FANTÁZIÁM!!! Nem az, hogy fejtegetik egyesek ennek a mesének a melegekhez való viszonyát, hanem konkrétan oldalnyi pornóvideók és képek születtek a film kapcsán! Erős túlzásnak érzem ezt a dolgot, habár kétségtelenül van egy ilyen mondanivalója. Túl sok a véletlen. Elsa olyan országosan hatalmas coming out-ot vág le amitől lenyeled a saját ádámcsutkád. Csak egy pillantást kell vetnünk a dalszövegre. Don't let them in, don't let them see Be the good girl you always have to be Conceal, don't feel, don't let them know Well now they know Let it go, let it go Can't hold it back anymore Let it go, let it go Turn away and slam the door És ide akár az egész szöveget bemásolhatnám. Saját maga ítélheti meg mindenki; mennyire szól ez a mese egy elkeseredett leszbikus lányról és arról, mennyi segítséget kaphat a szeretteitől, de ha engem kérdeznek, szerintem igen, van egy ilyen jelentése is, mégpedig tudatosan készítették így. A névtelenség kényelmes foteljában ülve azt mondhatom, ez így rendben van. Nem vagyok meleg jogi aktivista, ugyanakkor nem látom bármiféle ártalmas voltát is ennek a történetnek. Amennyiben így értelmezzük, akkor is az elfogadásra, és nem a homoszexualitás favorizálására tanítja a gyerekeket ez a kis mese. Ezzel nem nagyon találkoztam a neten (itt ott felüti a fejét*) de számomra még Kristoff és Sven is elég gyanús, habár Kristoff azért mégiscsak Annát választja. Kitudja. Megérnek egy misét: (*Például itt…) Összegzésképpen mindenképpen elmondható? Hogy nagy változást jelent a Jégvarázs a Disney háza táján, haladnak a korral, tudnak még mondanivalót gyártani a filmjeik mögé ha nagyon akarnak. Tulajdonképpen igazán nagy negatívumot nem tudok megemlíteni, leszámítva talán a minden Disney alkotásban jelen lévő viccesnek szánt idegesítő mellékszereplőt. A marketinget mindenestre pocsékul oldották meg, az unisex népszerűsítést meg sem próbálták. Nem mintha egy 8 éves fiút könnyű volna elrángatni egy ilyenre. Mindenesetre pozitív csalódás volt számomra, ajánlom mindenkinek aki a körítést képes elviselni. Legvégül csak annyit fűznék hozzá, nézzétek meg, ígérem, hogy élvezni fogjátok… ;D U. I. :Ezek a képek a legkevésbé perverzek közé tartoznak a teljes netes galériából…
Miután a legutóbb megtekintett filmem legfőbb hibája nem hagyott nyugodni, úgy döntöttem kifejtem a témát ebben a posztban. Mi az a hiba, amibe rengeteg film beleesik, és bosszantóbb a többinél? Most az olvasó gondolhat itt bármire, attól kezdve hogy a történet agyatlan, vagy a kategóriájának nem megfelelő, egészen az olyan óriási baklövésekig, mint a feltűnően rossz színészi alakítás, vagy a logikai bukfencek. Mindez véleményem szerint közel sem annyira idegesítő, mint a hiba, amiről most lesz szó. Ha egy sztori rossz, csak szimplán kikapcsoljuk a filmet. Ha már látjuk hogy bűzleni fog a hibáktól, egyszerűen leállítjuk, és egy jobbat keresünk. De egy dolgot mondjon meg nekem valaki: Mi a helyzet azokkal a filmekkel, amelyek látásra rendben vannak, de nézésük közben érezzük, hogy valami nagyon nagyon el van rontva benne. Hogy ha mi rendeztük volna, valamit nagyon nem így csináltunk volna. Arról lenne itt szó, amikor egy film a saját csapdájába esik. Sokat ígér, de keveset markol. Van benne rengeteg lehetőség, potenciál, mégse használja ki azokat. Ez felettébb irritáló az olyan alkotásoknál, melyekről tudjuk, hogy zseniálisak lehettek VOLNA. Ez szerintem a legkellemetlenebb hiba, amivel filmnézés közben szembesülhetünk. Mert akarva - akaratlanul is végignézem, csak azért, mert bízom benne hogy a lehetőségeit észre fogja venni a mű, és ki fogja őket használni. De a végén csak bámulod a képernyőt, és nem érted. Nem érted, hogy lehet egy remek ötletet, történetet, egy zseniálisan megkoreografált, felvett, eljátszott filmet kegyetlenül lerontani. Mert sook-sook film nagyon jó alaptörténetet kapott, amivel nem tud mit kezdeni, hiszen: a) kevés pénz áll rendelkezésre, így nem fér bele a film játékidejébe a teljes kibontakozás. b) inkompetens a forgatókönyvíró vagy rendező. Olyan szintű hajtépést tud kiváltani az ilyesféle baki, hogy legszívesebben mi magunk írnánk újjá az egészet. Mert tudjuk hogy a film hiányos, hiszen a benne rejlő potenciált nem használta ki... és azzal sokkal de sokkal jobb lehetett volna. Ez teszi azt, hogy a jónak hangzó alkotások végül 5-6 pontokat kapnak kritikusoktól, és tőlem. Mert szívem szerint többet adnék rájuk, de kegyetlenül bosszant, hogy összecsapott a kihasználatlanság által. Ha már elkészül egy film, adjanak bele mindent, mert ez a baki olyan, mintha egy finom ételbe belepiszkálnánk, majd kidobnánk a kukába. Az ilyen "finom" filmek meg hamar a süllyesztőbe kerülnek.
Manapság sokféle sorozat fut, óriási színvonalkülönbségekkel és műfajbéli változásokkal. Problémás, hogy csak nyomják és nyomják a rossz sorozatokat, egyre lejjebb a néző torkán, ócska csattanókkal és hatásvadász, trehányul megírt történetekkel. Remélem kedves olvasónk nem esik ilyen sorozatok áldozatául. Hogy jobban ki lehessen ezeket szűrni, ajánlott tisztában lenni azzal, milyen is egy igazán tökéletes széria. Előnyben részesülsz, ha korábban megtekintetted a Breaking Bad vagy akár a Lost című sorozatot, ám adnék még egy tippet, aminek megtekintése után garantálom, egészen más szemmel fogsz szelektálni. Tudom jól, egy cím senkit sem fog megnyőzni arról, hogy az említett sorozat az utóbbi évek egyértemű legjobbja, a minössze 8 epizódjával. De mivel óriási kihagyott ziccernek érezném, hogy erről a sorozatról ne beszéljek... íme pár dolog, amit a True Detective magával hordoz.
10/10 A mai posztunkra már rég sort szerettem volna keríteni, hisz nincs még egy olyan élvezet a kritikaírásban, mint amikor árral szemben fejezem ki valamiről a véleményem. Ez után a poszt után akár egy felületesebb pszichológiai dossziét is csinálhattok rólam, hisz természeresen tisztában vagyok azzal, hogy jónéhány színészt számomra is megmagyarázhatatlan, belső okokból nem bírok képernyőn látni. Ez nekem is önismereti érdekesség. De csapjunk is bele a témába, íme az 5 híres hollywood-i celeb, akit már rég kitettem volna a filmcsillagok városából! Ugyan ki ne találkozott volna életében a híres neves Adam Sandler bármely filmjével is? Elég csak szombat este végigkapcsolgatni a tévécsatornákon, máris belebotolhatunk színészünk újabb sikerfilmjeibe. A legfőbb problémám igazából az, hogy Sandler újra és újra, amióta csak filmekben alakít, mindig és mindig ugyanazt a figurát játssza el. Ugyanazt a kicsit balfasz, de a néző számára szimpatikus félnótást, aki az élet egyszerű helyzeteivel is nehezen birkózik meg. Számomra a több tucat filmje összeadva se kapna 5 pontnál többet. Összeadva! Mint jelenség, nem találom túlzottan ellenszenvesnek... csak épp munkásságát nem méltatom semmire. Híresebb filmjei: Big Daddy, Happy Gilmore, Anger Management, The Longest Yard, Click, Grown Ups, Zookeeper Helyezésének kiváltó oka: Adam Sandlernek bizony van egy jó filmje is, mégpedig a Rain Over Me. Bár a film sikere se az ő érdeme, hitelesen alakít benne egy, az élet hatására becsavarodott embert. Filmdrámáról beszélünk, és a legfelháborítóbb, hogy Sandler még abban is ugyanazt az arcát mutatja. Nem lepődnék meg, ha minden olvasómból ez a negyedik helyezett meglepődést váltana ki. Russell Crowe már komolyabb szerepekben tündöklik mint Sandler, ám a listába kerülésének egy konkrét kiváltó oka van. Ez az ember színészileg egy nulla. Ő nem ripacs, nem játsza túl a szerepét és nem téveszti el soha... mert nem színészkedik. Képes minden egyes filmben ugyanazzal a fapofával és unott, félig kinyitott szempárral játszani. Soha nem láttam még Crowe-ot olyan szerepben, ahol passzívan egy halvány utalást is adott volna rá, mégis mi keresnivalója van Hollywood-ban, ilyen képességekkel. Jóformán egy nulla, mégis sztár. És Oscar-t is nyert. Hogy a fenébe?! Híresebb filmjei: L.A. Confidential, Gladiator, A Beautiful Mind, Robin Hood, Man of Steel Helyezésének kiváltó oka: Pár hete sikerült megtekintenem a Winter's Tale című filmet és egy maffiafőnök-démont alakított benne. Az hagyján a film sok hülyesége mellett, de a gáz az, hogy abban is ugyanazt a fa-arcot vágta. Ahhoz hogy elhiggyük, ő a gonosz, két hatalmas vágást maszkíroztak az arcára, arcmimika-pótlóként. Most egy újabb megkövezésem következik, hiszen véleményem szerint Helena Bonham Carter egy ripacs. Van a ripacsságnak az a fokozata, ami Cameron Diaz... na ennek a duplája a fent nevezett színésznő. Amellett hogy színészi képességeitől én nem vagyok elájulva, mondhatni egyenesen hidegrázás is elkap amikor megjelenik a képernyőn. És pedig jópárszor megjelenik, mert Hollywood csak úgy zabálja. Mondhatni az elvontabb filmek Adam Sandler-je, aki mindig csak ugyanazt az őrült, idegesítő picsát tudja eljátszani. Vannak persze szolidabb szerepei is, de max minden tizedik. Legtöbbször Tim Burton filmjeiben és/vagy Johnny Depp oldalán láthatjuk, és javasolnám hogy ott is maradjon, ha már Hollywoodból kivakarni lehetetlen lenne. De térjünk még rá egy fontos dologra. Rengeteg férfi odavan érte és szépnek gondolják. Nos, én valahogy nem így vagyok vele. Engem kifejezetten irritál a látványa is: a hangja, a haja és a külseje. Az egyik legvisszataszítóbb filmsztárok egyikének tartom. Brrr. Híresebb filmjei: Fight Club, Big Fish, Harry Potter széria, Sweeney Todd, Alice in Wonderland, The Lone Ranger Őszintén megkérdezem... Ki volt az a hülye állat, aki ezt a szerencsétlen balfaszt kamerák elé engedte?! Lehet túlzásnak tűnik ennyi indulatot bevetnem egy egyszerű, újonc színész ellen, de amennyire ez a Dane DeHaan képes lehúzni egy filmet, addig húzza. Négy komolyabb filmben láthattuk eddig, pusztán az utóbbi két évben, de azon ritka emberek egyike, akiket buzogánnyal basznék le a képernyőről. Ez a szerencsétlen - amellett hogy színészkedni kábé annyira tud, mint bármely amerikai tinisorozatban a kiközösített gyerek - valami eszméletlenül tenyérbemászó, idegesítő fejjel van megáldva, és sokszor ez is kiveri a biztosítékot nálam. Olyan a feje mint egy kis pszichopatának, aki hónapok, évek óta nyugtatózza magát, mert a fejében lévő hangok nem hagyják aludni... nappal pedig egyedül a koffeintabletták és a narkó tartja ébren. Természetesen ki is használják ezt a filmekben: vagy egy idegesítő pszichopatát, vagy egy számkivetett nyomorékot alakít. Szerintem rúgdalnivaló. Híresebb filmjei: Chronicle, Lawless, The Place Beyond the Pines, Metallica-film... + Következő Spiderman film Helyezésének kiváltó oka: Chronicle... amit Josh Trank (hasonlóan tehetséges) rendezőúrral alkottak az valami félelmetes. Kritikám. Sajnálom, én megpróbáltam. Megpróbáltam elviselni ezt a Shia LaBeouf-ot, de nem sikerült. Feladom, én ettől a csávótól idegesítőbb, tenyérbemászóbbat még életemben nem láttam. Színészi alakítását én egy óriási nullának tartom, és szerintem jogosan érzem úgy, hogy gázsiját valamilyen csodafolytán szerzi meg. El nem tudom képzelni, hogy figyelt fel rá Hollywood, de óriási köszönet ezért Michael Bay-nek, aki szerepeltette őt a világ egyik legrosszabb filmjében, a Transformersben. Shia megjelenésétől is rosszul leszek, hisz számomra mindig ugyanazt az idegesítő szardarabot játsza, mint debütáló filmjében. Egyszóval egy nagyképű pöcsnek látom, akit ha tehetném, már sok-sok évvel ezelőtt kitúrtam volna Hollywoodból, de úgy, hogy filmek közelébe se juthasson. Felőlem játszhat ez az ember érdekfeszítő filmekben is, amennyiben a szereplők között van, leszarom azt.
Híresebb filmjei: Transformers franchise, Eagle Eye, Indiana Jones 4, Lawless, stb Helyezésének kiváltó oka: A lúzer Sam Witwicky kurva menőnek tartja hogy egy varázs-kocka segítségével gonosz robototok jönnek a földre, és átalakuló autó-robotokkal verekednek, miközben ő épp azon nyűglődik, hogy élvezzen Megan Foxba. Kösz nem. |
Erről a blogról...
Mint ahogy azt ránézésre meg lehet állapítani, blogunk elsősorban sorozat és filmkritikákkal foglalkozik. Minden előfordulhat ami aktuális vagy akár klasszikus, a mű akkor is szókimondóan és nyersen lesz elemezve, rávilágítva a jó és rossz tulajdonságaira... |