Vannak sorozatok, amik boldoggá tesznek. Vannak, amik szomorúvá. Némelyiktől sírhatsz, míg van, amitől csak nevetni van kedved. Nos, a Falling Skies-tól meg fel akarod magad akasztani, annyira szar. Hölgyeim és Uraim, amikor idén szembesültem a sorozat prómóciójával, megfogadtam hogy követni fogom, és tájékoztatom az olvasókat a színvonalról. Ritka az olyan rossz sorozat mint a Falling Skies, és épp ezért utálom annyira. Következzék a maratoni kritika-sorozat első része... Az már az évadkezdés első perceiben tudatosult bennem, hogy itt a pocsék színészi alakítás magasiskolájával van dolgom. Nemhogy idegesítő arcokat sikerült beválogatni a sorozatba, de még normálisan se tudták eljátszani azt a minimális szerepet, ami egy mellékszereplőre jut. Persze ennek a rosszul megírt forgatókönyv is lehet az oka, elvégre én sem láthatok a rendezők és a producerek fejébe. Az epizód annyira hatásos volt, hogy már öt perc után ki akartam nyomni az egészet, és törölni a merevlemezről. Tíz perc után már az egész gépet formatálni akartam. De visszatérve a sorozathoz, az előző évad végére odapakolt ócska csattanót is könnyedén eltörölték, ugyanis főszereplőnk pár óránál többet nem igazán tölthetett az idegenek űrhajóján. Ezt visszatekintésekből tudhattuk meg, amik szintén nagy kreativitásról árulkodtak. Ismét kaptunk olyan drámázást, ami egyszerűen valószerűtlen lenne a valóságban, és persze mindenki magánéleti problémáira is szakítottak időt a 42 perc keretében. Ami a pocsék történeten kívül elborzasztott, az az animáció volt. Képtelen vagyok felfogni, ha ennyi pénzt szánnak a sorozat prómóciójára (óriásplakátok, sok hatásvadász előzetes), akkor miért nem jutott több pénz a CGI-ra is. Egyszerűen borzalmas volt látni, hogy Paint-tel jobb robbanáseffektet lehetne csinálni, mint ami ebben a sorozatban látható. Persze eddig se volt valami szép a grafika, de az űrhajó belseje akkor is felülmúlt mindent... Nem is próbálom megérteni hogy mi lehet ez a szar, mert szerintem még a rendező se tudja: Hogy az epizód fő konfliktusáról is meséljek egy kicsit, az ellenállás tagjai éppen az elbaszott pók ivadékokra (a sorozatban rákoknak nevezik őket) vadásznak, miközben visszatér a főszereplőnk is. Igen ám, de a főszereplő fia nem veszi észre, és véletlenül lelövi az apját. Ba dumm tss! Innentől kezdve jön a felesleges lelkizés a kölyökkel, és persze az elmaradhatatlan giccses befejezés, amiben mindenki megbocsájt mindenkinek, és ömlik a nyál a képernyőből. Az epizód végén szomorúan állapítottam meg, hogy a Falling Skies rendezője megint elvett 42 percet az életemből. Ennél már csak az a rosszabb, hogy ez még a maratoni kritikasorozatunk első része volt. Azaz továbbra is folytatnom kell a sorozatot, mégha azon is gondolkozom, hogy tökönszúrom magam.
Azt hiszem pontszám most nem kell ide, hiszen mindannyian tudjuk hogy ez egy szar.
2 Comments
Nem igazán kedvelem a sitcomokat, de az Office mindig kivétel volt. Egy egyszerű alaphelyzettel évadokig el tudtak szórakozni, és főleg ez fogott meg annak idején a sorozatban. Persze hét évad után már minden karaktert kívülről belülről megismerhettem, ezért sincs esély arra, hogy valaha is elkaszáljam. Úgymond hozzámnőtt. De mivel Michael Scott, az egész sorozat főszereplője tavaly távozott a sorozatból, bizony aggódtam a színvonal miatt.
Az előző évadok felettébb gyengére sikeredtek, ezért ez alkalommal óvatosan vágtam bele a megtekintésbe. Megint bebizonyosodott az, hogy ez a sorozat szinte csak darálásra alkalmas. Ez negatívum, de hozzátenném: arra viszont kiváló. A szezont két részletben toltam végig: télen az első 10 epizódot, most pedig a hátralévő 14-et. És élveztem! Bevallom, kaján mosollyal ültem végig, hiszen jó volt újra látni a régi bandát, akik már nyolc évad óta boldogítják az Office rajongóit. Érdekes volt megfigyelni, hogy Michael karaktere nélkül is egész jól boldogultak. Persze mindig is ő volt a sorozat mozgatórugója, ám kiválóan pótolták Andy és Dwight hülyeségeivel. Két szóval pozitívan csalódtam, mivel egy nagyon gyenge évadra számítottam. Jól megfigyelhető volt, hogy a karakterek már kezdenek kiöregedni a szerepükből, és már nem tudják a régi figurájukat hozni. Ez alól csak Dwight a kivétel, aki az egész szezont könnyedén elvitte a hátán, és ismét sírvaröhögős jelenetekkel örvendeztetett meg minket. De az is igaz, hogy az egész sorozat már nem az igazi, és a fénykori színvonal valószínűleg soha nem is fog visszatérni. Sőt, kétlem hogy bírná-e pár évadnál tovább az Office. (Na majd Dwight saját sorozata, a The Farm!) Érdekes volt látni, hogy Andy-re mennyi hangsúlyt fektettek a készítők. Sose volt a kedvenceim között, de talán az volt vele a cél, hogy megkedveltessék a nézőkkel. Sikerült is, mivel az évad végére viszonylag minden oldaláról megismerhettük, és az Erin-nel folytatott szerelmi szál is jóra sikeredett. Vendégszereplőnek megkaptuk Robert Californiát (fenti kép), akinek személyében szintén egy új, de annál érdekesebb karaktert ismerhettünk meg. Ez még egy pozitívum volt, az átlagos évad előnyére. Természetesen jelen volt a sorozat igazi jellemvonása is, a kínos csönd, amire szintén nem lehetett panaszunk. Bár az utóbbi évadokban hanyagolták, de most a vártnál több Jim és Dwight szivatást is kaptunk. Ehhez főleg a kaliforniai út kapcsolható, amit tényleg jó ötlet volt meglépni. Ráadásnak pedig kiemelném az évad csattanóját, ami szintén nagyon tetszett: a Dwight-babát. Nem találok szavakat.
Miután befejeződött a Lost, mindenki utódot keresett neki. Tucatjával jöttek a sorozatok, de azt a bizonyos mércét senkinek nem sikerült elérnie. Senkinek ezidáig. Idén márciusban be is mutatkozott a sorozat, amiben ugyan reménykedtem, de a puszta kikapcsolódáson kívül nem igazán vártam mást. Nos, egy olyan sorozatot láthattam, aminek minden percét megérte megnézni. Ami legalább olyan hangulatos és hibátlan, mint a Lost. Ez az Awake. A történet szerint főszereplőnk családjával autóbalesetet szenved, melynek hatására minden megváltozik körülötte. Két párhuzamos valóság jelenik meg az életében. Az egyikben a fia, a másikban a felesége maradt életben a baleset után. Főszereplőnk nem tudja melyik a valóság és melyik az álom, és pszichológusok segítségével próbál rájönni. Mindemellett nyomozós sorozatról beszélünk, de ez ne tántorítson vissza senkit, mivel kőkemény dráma az egész. Amikor először elolvastam az ismertetőjét, rögtön tudtam hogy ez tetszeni fog nekem. Persze féltem is, mert egy ilyen alapötletet könnyen el lehet rontani, főleg ha 13 epizódra húzzák szét az egészet. De bizakodtam, és a sorozat tényleg mindent megoldott. Leesett állal néztem végig, és minden epizód után csak pislogni tudtam. A pilot epizód már eleve nagyon hatásos volt. Akit ott megragad a hangulat, annak valószinűleg az egész évad tetszeni fog, akit pedig nem, az lehetőleg kerülje a drámákat. Megdöbbenésemre, a következő epizódok is tartották a színvonalat, és érdekesebbnél érdekesebb pillanatoknak lehettünk tanúi. A sorozat egyértelműen a karakterekre van kihegyezve, és ezt a lehető legjobban teszi. Minden szereplő olyan élethűen viselkedik, hogy akár valóságos is lehetne az egész, és minden párbeszéd, minden mozdulat teljesen el lett találva. Jason Isaacs előtt meg le a kalappal, ugyanis ilyen tökéletes színészi alakítást még a Lostban sem lehetett látni. (Csak nézzétek meg a 11. epizódot) Mivel elfoglalt voltam, az utolsó nyolc epizódot csak az utóbbi pár napban sikerült ledarálnom, de bátran állíthatom, a színvonal igazán az évad végére csúcsosodott ki. Egy rakat 10/10-es epizódot láthattunk, sőt, sok epizód erős érzelmi reakciót is kiválthat az emberből, a kemény drámai szálak miatt. Az utolsó három rész meg egyenesen zseniális volt, főleg amikor az összes szál összeért, és az évadzáróban csúcsosodott ki. A befejezés szintén megható volt, és mégcsak panaszunk sem lehet, mivel egy 100%-ban lezárt sorozatról van szó. Válaszokkal, meg mindennel... Amit még kiemelnék az a hangulat, ugyanis nagyon egyedivé tette az egészet. A látvány is tökéletes volt - láthattam végre egy sorozatot, melyben a HD maximálisan ki lett használva. És a zenéért is plusz pont, mivel teljesen hozta a sorozat hangulatát. Mindent összegeztve egy felettébb intelligens sorozat, tele drámával, érdekes karakterekkel és olyan történettel, amit még évek múlva is emlegetni fogunk. Sajnos a gyenge nézettség miatt kaszát kapott, de talán így a legjobb, mivel egy kerek egész, lezárt mű lett az Awake, az idei szezon legjobb sorozata. Mi a sorozat legfőbb jellemvonása? Egyértelműen a folyamatos pörgés és az adrenalinszint epizódról epizódra való növelése. Erről kéne hogy szóljon a sorozat, és persze a remek szálakról, amik élvezetessé teszik az egészet. Sajnos ez alkalommal nem érték el azt a szintet, amit a tökéletes első évad teljesített. A történet egy évvel az elnöki előválaszás után játszódik, amikor Jack Bauer magányosan, szakállát vakargatva tengeti mindennapjait. Ám megszólal a telefon, és ez jelezte az évad beindulását is. Ez alkalommal egy teljes város élete forog kockán, ugyanis egy atombombát készülnek felrobbantani.
Bevallom, nekem bejött az első pár rész. Mindenki miatt érdemes volt nézni, ugyanis jó volt a régi karaktereket egy új oldalukról látni. A CTU felrobbantása meg egyenesen zseniális húzás volt. Természetesen itt sem maradt el Jack szokásos dühkitörése, ami az első pár óra hatására következett be. A probléma csak akkor kezdődött, amikor ráeszméltem hogy a történet sehova nem halad, és egyes szálak értelmetlenek. Például mondja már meg valaki, hogy mit befolyásolt Kim Bauer saját szála ebben az évadban? Körülbelül semmit. Az új szőke szereplőnőnkkel szintén ez a helyzet. Persze van története, de egy sokkos állapotban lévő, tipikus hétköznapi nőnél nem produkált többet. És az a baj, hogy rászánták az egyik szálat. Talán a legkevesebb problémám a szintén gyenge David Palmer, és Tony Almeida - vonallal volt, amik szintén nem közelítették meg az előző évad tartalmasságát. Persze a sorozat mellett szóljon, hogy Jack Bauer karaktere és története itt is óriásira sikeredett. Tulajdonképpen majdnem felrobbantotta egy atombomba, és egyszer meg is halt 24 óra leforgása alatt. Ez azért valami. Ami nekem minden sorozatban nagyon fontos és nélkülözhetetlen, az a dráma. Bár nem annyit, mint az előző évadban, de egy igenjó drámai szálat kaptunk. Ez George Mason-hoz fűződött. Tipikus példa arra, hogyan kell egy közutált karaktert pár epizódon belül megkedveltetni. Valami eszméletlenül jól sikerült, és a karaktere is tökéletes volt. Ami viszont még nem tetszett, hogy a bomba robbanása után a történet végképp nem haladt semmit. Onnantól kezdve egy gyenge akciósorozatnak volt besorolható, nagyon hosszú párbeszédekkel, és nézőcsalogató csattanókkal, amik legtöbbször kiszámíthatóak is voltak. Az évadzáró pedig nem volt erősebb egy átlagos epizódnál. Bár reményeket fűztem hozzá, ebben az évadban csalódnom kellett, ezért maximum az "átlagos" kategóriába sorolom be. Kíváncsian várom mit hoz a harmadik évad. Adott egy zseniális alapötlet. Egy évad egy nap leforgása alatt zajlik le, és minden egyes epizód egy óra. Azaz sűrítsünk bele mindent amit csak tudunk, hogy full folytatásos és végig akciódús legyen az egész. Hogy mi az eredmény? Egy 24 című sorozat, ami minden akciófilmet eltipor maga mögött.
Bevallom, eleinte vonakodtam az elkezdésétől. Minden ilyen témájú film és sorozat nagyon távol áll tőlem, és ennek valószínűleg a sok ZS-kategóriás akciófilm az oka, amiket előszeretettel sugároztak kiskoromban. De miután meghallottam az alapötletet, csak rászántam magam - gondoltam megér egy próbálkozást. Nos, az nem kifejezés. Olyan szinten bele lehet esni, mint ezelőtt még egyik sorozatba sem. Az itt látottak közben leesett állal bámultam a képernyőt, és faltam az újabbnál újabb epizódokat. Az akció, a folyamatosság, és az újabbnál újabb csavarok hatása pillanatok alatt megkedveltette velem. Példa nélküli módon, itt minden karakter érdekes volt, és egyedi. Amit Jack Bauer leművelt, az pedig valami zseniális. Kívülről egy átlagos akciósorozatnak tűnhet, de belülről sokkal több. Itt kőkemény drámával is szembenállunk, ami a lehető legjobban ki lett dolgozva. Olyannyira, hogy az évadzáró után órákig csak néztem ki a fejemből, és a látottakon gondolkoztam. Kegyetlenül jó. Mindenkinek ajánlom. Ez kedvenc lett. Kevés olyan sorozat van, aminek megadatott az esély egy új évadra. Talán e kevesek egyike a Fringe, ami már a harmadik évad után kaszát kaphatott volna, a siralmas nézetség miatt. De a Fox mégis megmentette, ezért ez a szezon sem maradhatott ki a kedvenc sorozatunk, a Rejtély nélkül. A kérdés, amit feltettem magamnak az évadzáró után: Biztos a kedvencek között van a sorozat helye? Ez alkalommal valamit nagyon, de nagyon elszúrtak...
Az évad kezdő epizódjával alapjában véve nem volt bajom. Az előző évad nagy csattanóval végződött, így érthető volt a változás, ami pusztán annyiból állt, hogy Peter egy darabig nem jutott szerephez. Persze pótolni azért megpróbálták, ezért sokak örömére, a másik oldalról megismert alteregó, Lincoln itteni énét kaptuk meg. Bár idő kellett a megszokásához, de végül tényleg sikerült megkedvelnem őt is. Peter hiányát csak négy epizód erejéig kellett elviselnünk, aztán végleg visszahozták. Nyilván kellemetlen lett volna az egyik főszereplő nélkül a sorozat. Igen ám, de az egyik legfőbb problémám ezzel kezdődött. Mégis miért kellett így visszahozni? Mivel se Olivia, se Walter nem emlékezett rá, így egy teljesen elhagyható, fölösleges karakter maradt, aki azzal sincs tisztában, melyik idősíkban van éppen. És ez nagyon gáz, mert mi nézők se tudtuk, hogy mi történik éppen, miért történik, és merre tart ez az egész. Olyan szinten volt kellemetlen a főszál hiánya, és ez a semmilyen hangulat, hogy rengeteg rajongó emiatt hagyta abba a sorozat követésért. Meg is tudom érteni. Persze idővel kiderült, hogy Peter végig a mi, eredeti univerzumunkban tartózkodott, de addigra eltelt legalább 15 epizód, és sehova nem haladt az egész. Természetesen miután már szóba álltak egymással a címszereplők, kaptunk pár egész jóra sikeredett epizódot is. Ha megfigyelitek, ezek mind a másik univerzumhoz kötődnek, szóval ezen az oldalon nem sok újdonság történt. Itt mintha az első évadot akarták volna megismételni, de azt is elrontva. Ez persze a nézettség érdekében történt, hiszen kellett bekapcsolódási pont az új nézőknek, de akkor felteszem a kérdést: miért kellett telebaszni 2-3 hetes szünetekkel az évadot? Elképesztően ront az élményen, ha két hetet vársz egy epizódra, megnézed és gyenge, majd megint heteket kell várnod a folytatásra. De volt azért, aminek kifejezett örültem. Kaptunk elég drámai epizódot, eredeti alapötlettel és jó kivitelezéssel. És persze megkaptuk a választ az Observerek kérdésére. Végül de nem utolsó sorban egy főszálat is kaptunk, amire elégedetten mordulhattunk egyet. Igen, David Robert Jones visszahozása tényleg nem rossz ötlet. Kaptunk Peter-Olivia drámát, Lincoln-AltLivia drámát, Walter-Walternate drámát... és ezek mind a korábbi évadokra emlékeztettek. Az évad a közepe táján el is kezdett nagy mértékben javulni... újabb csattanók értek, és a September szál is jól sikerült. Megkaptuk a híres 19. epizódot, ami egy szóval zseniális lett, és felépítette az ötödik évad alapjait. Már ismét a kedvencem lett a Fringe és alig vártam az évadzárót, mivel az köztudott, hogy ebben a sorozatban minden évadzáró tele van óriási csavarokkal, akcióval, látvánnyal és drámával. Na és mit kaptunk? A négy dologból semmit. A csavarok kiszámíthatóak voltak és klisések. Az lepett volna meg, ha Olivia nem lett volna terhes. Az utolsó jelenet pedig már-már a röhejesség határát súrolta. Akció szintén nem volt. Az egész dupla epizód olyan unalmasra sikeredett, hogy tegnap este 15 perc után elaludtam rajta, és csak ma reggel tudtam befejezni. Olyannyira nem történt benne semmi, és úgy össze volt csapva, hogy egy átlagos epizódnak is gyenge lett volna. Évadzárónak pedig egyenesen szar. Dráma? Azt is kispórolták belőle, mivel látszólag Olivia gyors halála alig hatotta meg Petert. Nagyon elrontottak valamit a karakterekkel is, mert olyanok voltak, mint a műanyag bábok, akik csak robotszerűen reagálnak mindenre, az emberség legkisebb jele nélkül. Végül de nem utolsó sorban pedig pár szó a látványról. Mi az isten...?! Ilyen rossz CGI jelenetek a sorozat előző 3 évada alatt egyszer nem voltak. Mindig törekedtek az élethűségre és a pontosságra. De most? Az a szemes jelenet valami borzasztó volt. Keztem kételkedni, hogy jó sorozatot nézek-e. Ám a legfőbb gondom, hogy mindaz, amit az évad során felépítettek, az Új-Univerzum-os főszál és Olivia halálának megjóslása... egy röpke perc alatt el is lett törölve. Szépen felépítették 20 epizód alatt Jones nagy tervét, hogy aztán pár másodperc alatt letudják azt, és folytassák az ötödik évaddal? Nem kicsit idegesen álltam fel a képernyő elől. Korábban a kedvenc sorozatom volt a Fringe, de ez már régen nem az a sorozat, amit elkezdtem. A kisebb-nagyobb hibák ellenére eredetileg 7 pontot szántam az évadra, de ennyire nem adhatom meg. Túl sok mindent erről a sorozatról sem lehet elmondani, de megpróbálom szavakba önteni élményeimet. A történet szerint két angol rendező, aki jelen esetben férj és feleség, Los Angelesbe költözik, hogy elkészülhessen sorozatuk amerikanizált változata. Ám idővel mind a sorozatuk, mind a házasságuk elromlik. Hogy mit keres benne Matt LeBlanc? Amellett hogy az amerikanizált sorozatban nagy szerepet kap, magát ezt a sorozatot is csak ő mozgatja. Bárhogy is nézzük, a célközönség nem épp választékos. Vagy azok követik, akik szeretik az angol humort, vagy akik nagy Joey rajongók. Én az utóbbiak körébe tartozom. Matt tényleg remek színész, és nagy híve vagyok a Jóbarátoknak és a Joey című spin-off sorozatnak. A probléma csak az, hogy ez viszont egyikre sem hasonlít. Az eredeti karakter jelleméből csak egy darabkát kaptunk, mivel Matt LeBlanc itt önmagát testesíti meg. Mondanom sem kell, hogy nem sok beleszólása lehetett a karakterébe. Bár egy kedvelhető, de sok esetben arrogáns embert kellett eljátszania. A legfőbb probléma, hogy nélküle ez a sorozat semmit nem ér. A többi karakter érdektelen, és sablonos. Ez elég gáz. Szerkezetileg az amerikai Office első évadára emlékeztet, ami még rövid volt és kiforratlan, viszont sokkal több jó karaktert birtokolt. Itt a hét epizód alatt, bár voltak vicces jelenetek, igazán sosem lehetett pár másodpercnél tovább nevetni valamin. Páran egész jól el lettek találva, és a főnöknek sok kellemes pillanatot köszönhetünk, de amit itt láttam, az nem volt éppenséggel maradandó. Csak egy erős közepes. Mellette szóljon, hogy még szárnypróbálgatás, rövid, és teljesen nézhető, de ellene szól a sorozat leg-elviselhetetlenebb karaktere. A feleség. Utánanéztem, és nem én vagyok az egyetlen, akit teljesen kiborított annak a nőnek a jelenléte. Egyszerűen idegesítő, humortalan és valljuk be, nem is valami szép. Remek fogás lenne kiírni a sorozatból, csak nyernének vele. Mindemellett, nyáron én is követni fogom a második évadot, láttunk már ennél rosszabbat is.
Múlt évben óriási remények között mutatkozott be a sorozat előzetese, ami rengeteg elismerő szót vonzott maga után. Ez érthető, mert a történet első hallásra pazar, és egyfajta 4400 - Prison Break hangulatot áraszt. Idén be is mutatkozott az Alcatraz, és sok embert meglepett, többek között engem is. Szóval feltenném a kérdést: Miért? Miért kellett ezt a zseniális alapötletet így kivitelezni? Egy biztos. Az idei szezon legjobban várt sorozata csalódást okozott nekem, és nem lett sem a Lost, sem a Fringe méltó utódja.
Kezdjük a legnagyobb problémával. Talán ez meglepetést fog okozni, de a legnagyobb probléma az epizódikusság. Mint már említettem, első hallásra a sorozat egy kiváló folytatásos drámának tűnik. Azért vártuk annyian, mert valljuk be, ha valami egy hosszú, évadokon át tartó történet, annak mindenki kíváncsi lesz a folytatására. De itt pont nem ez történt. Megkaptuk a különálló nyomozós epizódokat, a főszálat meg hagyták rohadni. Ezzel nem azt mondom, hogy rossz volt nézni a bűnözők visszatérését, de sokkal jobb lett volna egy folytatásos, cliffhangerekkel teli sorozatot látni. De persze emellett még akadt 1-2 baj. A legszembetűnőbb, hogy a nyomozások abszolút az epizódok leggyengébb jelenetei voltak. Egyszerűen érdektelen volt számomra, hogy a trió hogyan deríti ki a szökött rab hollétét. És ez egy krimisorozatban elég zavaró tud lenni. A másik dolog megint a jelenhez kötődik... a főszereplők. Nos, nem értem hogy sikerült úgy megcsinálniuk ezt a drámát, hogy a két főszereplőről a 13 epizód alatt nem tudunk meg szinte semmit. A jellemükkel egyáltalán nem foglalkoztak, és az éppen terítéken lévő bűnözőről is többet tudhattunk meg. Jorge Garcia persze jó színész, és a szőke nyomozónővel sem volt gondom, de ezeket a szerepeket a legkevesebb erőfeszítéssel el lehetett játszani, és így egyikőjük sem érvényesülhetett igazán. Ezzel el is mondtam a negatívumokat. Mielőtt valaki rossznak titulálná a sorozatot, rátérek a pozitívumokra is, melyből azért van egy pár. Először is, a szökevények jelenetei abszolút zseniálisak. Az a hangulat, amit a múltbéli jelenetek árasztottak, nagyon jól el lettek találva, és egyszerűen azok tették ki az epizódok fénypontjait. Kár hogy csak kevés volt belőlük. A múltat reálisan ábrázolták, és nagyon tetszett a foglyok jellemének és életfilozófiájának bemutatása. Nagyon eltalálták őket. Ez természetesen a jelenre is átterjedt, így ott is jól szórakozhattunk. Amit még kiemelnék, az az igazgazó karaktere. Egyszerűen fantasztikus. Nem tudom kinek az ötlete volt, de az biztos hogy elnyerte a tetszésemet. Páratlan karakter, és nem csak ebben a sorozatban lenne az, bármely toplistás közé beillene. Ezeknek a múltbeli szereplőknek az alakítása jó volt, és átadtak egy keveset abból, amit annyira vártunk. Én igazából kedveltem az Alcatrazt. Nagy csalódást okozott, amiért nem olyan lett amire számítottam, de azért hozta a JJ. Abrams-sorozat színvonalat. Sajnos eléggé kaszára áll a sorsa, de esetleg segített volna az, ha az évadzárót nem rontják el, és pár választ is adtak volna. Talán az esetleges második évadban többet megtudunk. Én mindenesetre maradok. Az idei szezon újoncairól már elmondhatom, hogy legalább egyet sikeresen végigkövettem. És ez alkalommal nem önkínzás céljából. Következzék az egyik legjobb új sorozat: a River.
Először is kijelenteném, hogy a kézikamerás filmeket sokszor nagyon el tudják rontani, ezért óvatosan vártam a premiert. A készítő ugyanis eddigi műve, a Paranormal Activity mellett szintén ezt a megoldást választotta. De engem leginkább a történet vonzott, ezért egy unalmas estére meg is szereztem a sorozat legelső epizódját. Azt nem mondom hogy felcsigázott, de mivel teljesen átlagos volt, adtam egy esélyt neki. Csodálkozva fedeztem fel, hogy a kamerás megoldás jelen esetben egyáltalán nem zavaró, hanem egy kis plusz színt és hangulatot visz a sorozatba. Persze a pilot ebből a szempontból jól ismertette a történetet... egy tévésorozatot forgatnak az Amasonason, ahol a forgatás sokszor túlélő-drámába torkollik. Mivel rajongok az ilyen tipusú horror-thiller-drámákért, kíváncsian vártam mit hoznak ki az egészből. Bevallom, még az epizódikus történetekkel sem lett volna bajom, ám amit a továbbiakban kaptam, az magasan felülmúlta az elvárásaimat. Egy átlagos sorozatban általában az évad legelején vannak a legjobb epizódok, aztán egyre csökken a színvonal, amíg a TV-csatorna rá nem nyomja a kaszát. Nos, ebből a szempontból is különleges a River, mert itt pont az ellentéte történt a dolognak. Epizódról epizódra egyre színesebb, izgalmasabb és ütősebb részeket kaptunk, ami az évadzáróban csúcsosodott ki, 10 pontos lezárással. És így kéne ezt mindenkinek csinálni. Rövid időn belül sikerült annyira megszeretnem, hogy a hét fénypontját a Fringe és az Awake mellett, már a The River is jelentette. Minden benne volt, ami miatt értékelek egy sorozatot. A remek történetvezetés, a kiváló karakterdráma és jellemfejlődés, a szép zenei aláfestések és látvány... egyszóval az a hangulat, amiért a Lostot is annyira szerettem annak idején. A történet meg megállás nélkül folyt, ezért már kapkodhattuk a fejünket, amikor jött az évadzáró és nagyobbnál nagyobb csattanókat kaptunk. Amit még kiemelnék, az a színészi alakítás. Szinte senkibe nem tudtam belekötni, ezért külön jár egy pacsi, egy másik meg azért, mert pár kedvenc karakterre is szert tettem. Sokakkal ellentétben én a mexikói lány jeleneteit érdekesnek találtam, idegesítő helyett. Mindenkinek ajánlom a Rivert, mert rövid (8 epizód), könnyen emészthető, és tele van jobbnál jobb pillanatokkal. Reménykedem a második évadban. Újra itt, és a téma továbbra is a fantasztikus Walking Dead második évada. Ezúttal elemezzük az utóbbi hat epizódot, majd ejtünk pár szót a színészi alakításról is, ha már a tátongó logikai lyukak nem lennének elegek. A 13 epizódot nehéz volt végigszenvednem, de éltetett a vágy, hogy egyszer esetleg leírhassam a véleményem. Úgy legyen. A tovább mögött...
|
Erről a blogról...
Mint ahogy azt ránézésre meg lehet állapítani, blogunk elsősorban sorozat és filmkritikákkal foglalkozik. Minden előfordulhat ami aktuális vagy akár klasszikus, a mű akkor is szókimondóan és nyersen lesz elemezve, rávilágítva a jó és rossz tulajdonságaira... |